Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

21. Fejezet +18

Mikor mi Jamie-vel elviharoztunk, Sarah ott maradt és beszélt anyámmal a vacsora után.

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit erős volt? – kérdezte Sarah.

- Julia-nak John mellett a helye. Nem egy ilyen Jamie mellett. – mondta dacosan.

- Susan. A lányod nagyon szereti ezt az embert. Miért akarsz rosszat neki? – kérdezte Sarah felvont szemöldökkel.

- Mert tudom, hogy John egy remek férfi és nem akarom, hogy úgy járjon Julia, mint én az apjával. – Sarah értetlenül nézett, majd megfogta Susan kezét.

- Beszélj vele és kérj tőle bocsánatot. Próbáld meg megismerni Jamie-t és rá fogsz jönni, hogy remek ember. Tökéletes a lányod mellé. Csak gondold meg, kérlek. – Sarah visszament az asztalhoz és meglátta, hogy John elkeseredve ül az asztalnál. Mellé ült és ránézett. – Figyelj csak, látom elég szarul érzed magad, nem akarsz inni egyet velem? – kérdezte Sarah és John-ra mosolygott.

- Miért ne, végül is az talán élvehető is lesz. – kelt fel az asztaltól John és elmentek egy közeli kis bárba. Volt billiárd és sör, ami mind a kettőjük számára kedvező volt. Leültek az egyik asztalhoz és beszélgetni kezdtek.

- Még mindig szereted Julie-t? – kérdezte Sarah halkan.

- Nem is tudom. Szeretem, mint embert, de lehet tényleg én sem kezdeném újra. Nehéz volt tovább lépni, nem is sikerült teljesen, de látom, hogy most boldog. És nem én leszek az, aki ezt elrontja.

- Te rendes srác vagy. – mosolygott rá Sarah. John felnézett rá és ő is elmosolyodott.

- Mesélj magadról te, mert rólam már igazából minden kiderült fél óra leforgása alatt, de rólad nem tudok semmit. – mondta nevetve.

- Hát én házakat tervezek New York-ban és imádom a munkám. Végre eljutottam oda, ahova szerettem volna, de jó sok energiát kellett bele fektetnem. – Sarah észrevette, hogy John szemöldöke vérezni kezd. Gyorsan kikapott egy zsebkendőt a táskájából, felállt és John mellé állva, óvatosan rányomta a sebre a zsebkendőt. John felszisszent, majd lassan felnézett Sarah-ra, aki zavarában elmosolyodott. John kezét Sarah-éra tette, és mélyen a szemébe nézett.

- Köszönöm. – suttogta.

- Nincs mit. – Sarah alig tudott megszólalni, majd hirtelen kihúzta kezét John-é alól és visszaült az asztalhoz vele szemben. – Ez lehet, hogy be is fog lilulni. Azért elég szépet kaptál.

- Igen, de megérdemeltem, valljuk be. – mondta nevetve, közben törölgette szemöldökét.

- Hát igen, de azért én sajnáltalak kicsit. – mondta Sarah kuncogva és bele ivott sörébe. John félmosollyal arcán, szintén a sörös üveg után nyúlt, majd mielőtt bele ivott volna megszólalt.

- Nagyon szép vagy. – Sarah elpirult és csak bámulta John-t. Ahogy telt az este, egyre többet ittak és ezáltal egyre részegebbek lettek. Táncoltak és nevettek, majd mikor már hajnalodott, John megfogta Sarah kezét és elindultak kifelé. – Van kedved átjönni hozzám? – kérdezte John.

- Miért ne, persze. – mondta Sarah röhögve. Leintett egy taxit és elindultak John házába. Mikor Sarah belépett a házba, elakadt a szava. – Úr isten, gyönyörű ez a ház. Ki a tervező? – kérdezte röhögve.

- Nem tudom, már készen vettem. – mondta John mosolyogva. Sarah csak nézett körbe és el volt ájulva, mennyire gyönyörű az a ház. John egyszer csak mögé lépett és lehúzta Sarah válláról a ruhája pántját. Sarah becsukta a szemét és élvezte John érintését a bőrén. Majd megfordult és karjait John vállára tette. – Akarod? – kérdezte John és szemébe nézett.