Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

26. Fejezet

Hihetetlenül jó volt a szilveszter. Annyira jól éreztük magunkat, hogy olyan sok jó emlékkel fogok hazatérni, aminek a felére félek, nem fogok majd emlékezni. Pár nappal később összepakoltam a cuccaim, hogy később ne kelljen ezzel foglalkozni, mert lassan már indultunk vissza Los Angeles-be. Január első pár napját még New York-ban töltöttük, de az első hét vége felé egyik hajnalban már indultunk vissza. Sarah nagyon szomorú volt, mert egy idegig még maradnia kellett, amíg elintéz mindent, de a gondolat, hogy már nem sok időt kell John nélkül töltenie, megmelengette szívét. Ahogy pakoltam a bőröndbe, egyszer csak azt éreztem, mintha a föld húzna maga felé. Elkezdett görcsölni a hasam és fájt mindenem. Mintha betegség kerülgetett volna. Levert a víz és hirtelen minden elsötétült. Jamie épp a fürdőből szedte össze a holminkat és mikor belépett a szobánkba, odarohant hozzám, karjába kapott és ébresztgetni próbált. Nem reagáltam semmire, ezért Jamie mentőt hívott azonnal. Sarah nyugtalanul mászkált fel s alá a lakásban, míg kiértek. Jamie az ágyra fektetett és mellettem térdelve kezemet fogta és próbált ébresztgetni. Egyszer csak magamhoz tértem és épphogy kinyitva szemem Jamie-re néztem. Jamie felült mellém az ágyra és arcomat simogatta. Sarah lélekszakadva megállt az ajtóban.

- Szia! Mit érzel? – kérdezte halkan.

- Nem tudom, egyszer csak rosszul lettem. Nagyon fáj a hasam talán. – mondtam elcsukló hangon. Közben megérkeztek a mentősök és Sarah oda vezette őket hozzám.

- Jó napot, hölgyem. Mi a panasz? – kérdezte a mentőorvos.

- Egyszer csak elájultam a semmiből, nem tudom mi történt és eléggé görcsöl a hasam is – mondtam neki halkan. Megmérték a vérnyomásom és elvégeztek pár vizsgálatot, majd úgy látták jobbnak, ha inkább bevisznek a kórházba. Jamie velem jött és Sarah John-hoz bújva majdnem sírt ijedtében. Jamie a mentőben végig fogta a kezem, bár addigra már sokkal jobban voltam. Mikor beértünk a kórházba megkérték Jamie-t, hogy maradjon kint amíg megvizsgálnak. Nem töltöttem bent túl sok időt, mert az orvos azonnal rájött mi a baj. Utána már sajnos bennem is tudatosult, mikor a mosdóba megláttam az árulkodó jelet. Mikor bejött hozzám a kedves doktornő, kérdéseket tett fel, majd mikor elvégzett pár vizsgálatot rám nézett.

- Szokott késni a menstruációja?

- Nem, soha. – mondtam rémülten.

- Ms. Mitchel. Sajnos úgy gondolom önnek egy korai vetélése volt. Ez azért sűrűn előfordul sajnos. Terveztek babát? – nézett rám kérdőn. Csak néztem hatalmas szemekkel és alig tudtam válaszolni.

- Nem, de én semmit sem értek. Terhes voltam?

- Úgy gondolom igen, de el kell végeznem még pár vizsgálatot. – mondta a doktornő. Mikor végeztünk, sajnos bebizonyosodott, hogy valóban erről volt szó. – Tudja nagyon sok esetben ez a természetes kiválasztódás folyamata, tehát egy fogyatékos magzat elhal még a kifejlődés előtt. Tudom, hogy ezt most nehéz feldolgozni, de Ön még fiatal és ez előfordul. Nagyon sok minden befolyásolhatja ezt de... - láttam, hogy beszél, de mintha egy búrába beszélt volna hozzám. Úgy éreztem, megszakad a szívem. Nem terveztem még gyereket, de így, hogy elvesztettem egyet, úgy éreztem bele halok. A doktornő otthagyott egy kis időre és szólt Jamie-nek, hogy bejöhet hozzám. Mikor Jamie belépett az ajtón, a vizsgáló asztalon ültem és sírtam.

- Julie, mi a baj? Mit mondott? – csak sírva a nyakába borultam. – Megijesztesz! – mondta aggódva. Kisírt szemekkel ránéztem és elmondtam neki.

- Elvesztettem egy babát. – zokogni kezdtem, Jamie pedig szomorúan nézett rám és szorosan magához ölelt.

- Semmi baj. Megoldjuk. Minden rendben lesz. – Jamie próbált nyugtatni, de belül őt is megviselte. A lakásig meg sem szólaltam, majd mikor bementünk, Sarah odafutott hozzám.

- Na, remélem semmi baj, mit mondtak? – sírni kezdtem és átöleltem.

- Elvetéltem. – mondtam neki halkan. Sarah ijedt tekintettel nézett Jamie-re, aki majdnem elsírta magát miattam.

- Édesem, úgy sajnálom! – mondta Sarah és magához szorított. Ott rájöttem arra, hogy habár el sem gondolkoztam azon, hogy gyereket akarnék, mégis úgy éreztem igen is, ha megszületett volna, nagyon boldog lettem volna. Úgy döntöttem, ez nem fog megrémíteni, én gyereket akartam Jamie-től egyszer.

Mikor kimentünk másnap hajnalban a reptérre, már jobban voltam, de Jamie inkább vitte az összes bőröndöt helyettem.

- Tudom ám húzni a sajátomat. – néztem rá mosolyogva.

- Ahogy én is! – mondta és megsimogatta az arcom. Megöleltem Sarah-t, aki megnyugtatott, hogy pár hét és már ott is lesz velem Los Angeles-ben. Szomorú búcsút vett John-tól, aki így, hogy tudta hamarosan látja, azért próbált pozitívan állni hozzá.

- Ha átköltöztél, átrendezzük a házat, ahogy csak szeretnéd és hozhatod a macskát is. – mondta és megcsókolta Sarah-t. Sarah nyakába ugrott és ölelgette. Olyan jó volt rájuk nézni, hogy ez el tudta velem felejtetni a problémámat. Annak ellenére, ami velem történt, próbáltam arra gondolni, mennyire tökéletes volt ez az idő velük négyesben. Próbáltam ebből táplálkozni. Mikor visszaértünk Los Angeles-be, elköszöntünk John-tól és hazamentünk. Ahogy beértem a lakásba, leültem a kanapéra és néztem magam elé. Jamie letette a bőröndöket és elém térdelt.

- Figyelj rám. Megesik az ilyesmi, de lesz gyerekünk és lesz új esélyünk. Gondold el, lehet beteg lett volna és amúgy is így döntesz. Így legalább nem neked kellett ezt meghozni. Ő még nem tudott erről, annyira korai volt ez az egész. Tudom, hogy nehéz, de erre kell gondolnod. De egyet tudnod kell! Alig várom, hogy legyen egy közös gyerekünk. De először, el foglak venni feleségül. – mondta mosolyogva. Felnéztem rá és megsimogattam arcát.

- Olyan jó, hogy vagy. Köszönöm. Ezt a New York-i utat, minden annyira csodálatos volt. És jobban leszek, csak most kell egy kis idő. – Jamie bólogatott és megpuszilta homlokom. Csinált nekem egy teát és lefeküdtünk a kanapéra összebújva filmet nézni, hogy pihenjünk kicsit, mielőtt visszatérünk a mindennapi életbe. Jól esett az ölelése és az, ahogy mindenben mellettem volt. Tudtam, hogy mit akarok. Egy szép közös életet Jamie-vel, egy esküvőt és majd egy közös gyereket. Magamhoz öleltem, lehunytam a szemem és megpróbáltam elaludni, mert eléggé ki voltam merülve. Jamie belül igazából szomorú volt a történtek miatt, de miattam erős maradt. Nem tudta miért történt ez egyáltalán, csak merte remélni, hogy egy véletlen volt csupán. Simogatta hátamat és végig arra gondolt, bármi lesz is, ha vele vagyok, nincs mitől tartania.

Másnap reggel, kialudva ébredtem és úgy döntöttem, nem hagyom, hogy ez az egész hatással legyen az életemre. Nagyon sok dolgom volt, ezért nekiálltam dolgozni. Jamie kijött a hálószobából és megcsókolt.

- Hogy aludtál? – kérdezte kedvesen.

- Jól, hála isten. És úgy érzem, sokkal jobban vagyok. – mondtam neki mosolyogva.

- Ennek örülök, mert úgy gondoltam, elkezdhetnénk komolyabban tervezni az esküvőt. Tudod, még meg is kéne hívni az embereket, úgyhogy kellenének meghívók, beszélni kéne a helyszínnel, kellene zene és túl sok minden. – csak néztem rá és csodáltam a lelkesedését.

- Imádom, hogy ilyen vagy. – mondtam neki vigyorogva. Jamie odasétált hozzám, felhúzott a kanapéról és magához szorított.

- Tudod, hogy mindenben szeretnék segíteni. Azt akarom, hogy együtt döntsünk mindenben. Úgyhogy bárhova is megyünk, veled tartok.

- Hát jó, akkor mi lenne, ha megnéznénk azt a helyszínt valamikor mostanában? – néztem rá izgatottan.

- Már hívom is. – Jamie a konyhába sietett és már kereste is telefonjában a számot. Csodálattal néztem és úgy éreztem, benne tökéletes társra leltem.