Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

30. Fejezet Esküvő

Hatalmas szemekkel néztem Sarah-ra és megfordult körülöttem a világ. Azt se tudtam mire gondoljak hirtelen, csak járkáltunk fel s alá. Apám a fejét fogta és szentségelt, amin nem voltam meglepődve, mert Jamie első bemutatkozása számára nem sült el a legjobban. Sarah, John-t küldte el, hogy keresse meg Jamie-t. Eltelt legalább negyed óra, mire John visszajött, de nekem szinte egy évnek tűnt az a pár perc. John sietve közeledett felénk és arcán szerencsére nem láttam semmi gondterheltséget.

- Meg van. Nem szökött meg. Úgyhogy mehet is a dolog. – mondta mosolyogva. Értetlenül egymásra néztünk Sarah-val.

- Hogy érted, hogy mehet is a dolog? Hova tűnt? – kérdeztem tőle.

- Ezt majd ti beszéljétek meg. Alig várja, hogy lásson és elvehessen. – mondta John. Úgy döntöttem felhagyok a találgatással és megpróbálom életem egyik legszebb napját, tényleg úgy megélni, hogy a legboldogabb legyen. Apám újra karját nyújtotta és elindult a bevonuló zenénk. Mikor elindultunk és kinyílt előttem az ajtó, megláttam Jamie-t az anyakönyvvezető mellett, ahogy rám mosolyog és könny szökik a szemébe. Minden negatív gondolatom elszállt hirtelen és csak Jamie-t láttam. Ahogy mentünk a sorok között, az összes barátom ott volt mellettünk. Mosolyogva néztek rám és én csak pillantásokat rájuk vetve mentem közöttük, de végig Jamie arcán voltak szemeim. Mire odaértem Jamie-hez már alig bírta visszatartani a sírást, végig nézett rajtam és szája tátogásával annyit olvastam le, hogy „Gyönyörű vagy". Könnycseppek csordultak le arcomon és megfogtam Jamie kezét. Az anyakönyvvezető bele is kezdett mosolyogva.

- Kedves vendégek, család, barátok. Azért vagyunk ma itt, ezen a csodálatos napon, hogy ünnepeljük két ember, feltétel nélküli szeretetét. Ti ketten, Julia és James, azért vagytok itt ma, hogy szerelmeteket, házassággal pecsételjétek meg. Hálás szívvel veszek részt benne és osztozom örömötök minden pillanatában. A házasság olykor nehéz és hatalmas, de ha szeretet van, akkor megoldás is van, mindig és mindenre. Szeretném, ha elmondanátok a fogadalmaitokat. Julia? – nagy levegőt vettem és bele kezdtem.

- Drága Jamie. Sose gondoltam volna, hogy tudok valakit ennyire szeretni, mint Téged. Te nem csak a szerelmet adtad nekem, hanem biztonságot és a barátságodat. Benned igazi társra leltem és tudom, bármi történjen is, mindig számíthatok majd rád. Tudnod kell, hogy soha nem fogom megbánni a döntésem. Bárhova is sodorjon minket az élet, én örökké boldog leszek, hogy engem választottál. – a tömegből szipogás hallatszott. Sarah próbálta visszatartani könnyeit, de nagyon meghatódott és látva Jamie arcát, még kevésbé bírta. Az anyakönyvvezető Jamie-re nézett és bólintott.

- Julie, életem szerelme. Tudom, átmentünk sok mindenen, de te kitartottál mellettem. Rengeteg nehéz időszakon vagyunk túl, de soha nem mondtál le rólam. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes és nem lesz mindig könnyű, de amennyire tudom, megkönnyítek neked mindent, hogy örökké boldoggá tehesselek. Mikor életem egyik legnehezebb pillanatán voltam túl, és a kórházban téged láttalak meg először, akkor tudtam. Tudtam, hogy a szívem örökké a tiéd lesz és senki másnak nem akarom adni. Féltem tőle, hogy ez az esküvő nehéz lesz és ijesztő, de mikor megláttalak rájöttem, mennyire egyszerű ez az egész. Mindig te leszel életem szerelme, életem utolsó percéig. – A szívem a torkomba dobogott és mardosta a sírás. Az anyakönyvvezető folytatta.

- Jöjjenek a gyűrűk. – Sarah a kezembe adta a gyűrűt és Jamie kezébe Jane adta, aki végül az ő tanúja lett. – Julia Mitchel, kijelented e, hogy életed utolsó percéig szeretni fogod James Lewis-t? Egészségben, betegségben, gazdaságban, szegénységben, boldogságban és veszteségben, míg a halál el nem választ?