Én és a legjobb barátom

2.

Besétáltam az ajtón. Levettem a cipőmet, és a cipősszekrénybe tettem.
-Szia apu, hol vagy?-Kiabáltam.

-Szia Kicsim, itt vagyok a konyhában.-Kiáltott vissza, mire
mosolyogva sétáltam oda hozzá.

-Sziaaaa.-Öleltem át, mire fél kézzel magához szorított, és adott egy puszit a fejemre, majd elengedett.

-Milyen napod volt, kincsem?

-Jó. Eltelet. Rufus 8-kor jön és Kishableányt nézünk.-Mondtam, mire apunak leesett miről is van szó.

-Dolgozat vol?-Nevetett. Peresz, hogy apu is tudja. Ha dolgozat közben segítek Rufusnak akkor utána Disneyt nézünk. Bevállt módszer. Utálom mikor filmezünk, és valami lövöldözős, gyilkosos filemet nézünk mindig. Ilyenkor megbosszulhatom a sok véres filmet.

-Igen.-Vigyorogtam.

-Jolvan, engem nem zavar. De reggel, megint ügyelek ezért egyedül leszel.-Mondta, apa a városi korházban orvos, úgyhogy sokat dolgozik.

-Semmi baj. Elvagyok egyedül.-Vettem elő kettő tányért.

-Sajnálom Laney. Tudom, hogy sokat vagy egyedül. De bepótoljuk, csinálhatnánk valamit a hétvégén akár.

-Oké, szuper lenne.

-Jó akkor szombaton, csak ketten. Rufus nélkül.-Mondta, mire bólintottam.
Leültünk enni, ilyenkor van igazán időnk, hogy együtt legyünk. Csak mi ketten. Anyu és apu pár éve elváltak. Lehetett választanom, kivel szeretnék élni. Anyu megmondta, hogy szeret és bármikor mehetek hozzá, de örűlne ha apunál élnék inkább. Anya jó ember, de borzasztó anya. Aput választottam, aki nagyon örült a döntésemnek. Imádjuk egymást. Anyuval nem nagyon tartom a kapcsolatot, szülinapomon felhív, és ennyi. Évek óta nem láttam. Apu óta újra házasodott, és egy gyerekük is született. Kicsiként sokat vártam, mikor fog keresni az anyukám, de nem keresett, egy szomorú pont az életemben. Rengeteget csalódtam benne. Remélem a babával jobban fog viselkedni mint velem.
Elpakoltam az asztalról és felmentem a szobámba megírtam a házimat, és összepakoltam. 8 óra után kicsivel kopogtak az ajtómon.

-Szia.-Nyitott be Ruf.

-Szia.-Lelkesedtem.

-Essünk túl rajta.-Ült az ágymra.

-Nem megverni akarlak. Csak mesét nézünk.-Nevettem és mellé ültem.

-Kábé annyit fog érni, mint egy verés.-Dünnyögte. Elkezdtük nézni a mesét, szegény nagyon szenvedett mellettem. Sokáig csak beszólogatott, és megjegyzéseket tett, majd abba hagyta és csendben nézte tovább. Beletörődött, hogy megkell néznie. Én nem foglalkoztam vele, örültem, hogy kicsit lenyugodott és nem szólogat be. Mikor vége lett, mosolyogva néztem rá, majd hirtelen tátva maradt a szám. ELALUDT. Nem hiszem el.

-Kösz, hogy megnézted velem.-Motyogtam. Kikapcsoltam a tévét, és kimásztam az ágyamból. Átmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam. Utána vissza a szobába, Ruf ugyanúgy aludt. Nem volt szívem felkelteni. A szekrényből vettem elő még egy takarót és párnát. Többször volt már, hogy együtt aludtunk. Általában heti szinten pizsi partizunk. Apunak nincs ellenére, az elején nem örült neki, hogy velem alszik Rufus, de idővel ő is rájött, hogy mi CSAK barátok vagyunk. Rufus szülei pedig nagyon szeretnek. Lauren az anyukája mondhatni egy pót anya számomra, ha valamivel kapcsolatban kérdésem volt, akár lányos dolog, akár konyhai dolog, akkor mindig hozzá fordulok.
Halkan Ruf mellé sétáltam, és ráterítettem a takarót. Mire mocorogni kezdett, és kinyitotta a szemeit.

-Laney.-Motyogta.

-Aludj nyogudtan, ha már nem nézted velem végig.

-Ne haragudj.-Suttogta, és nagyokat pislogva felült, majd levette a pulcsiát, amit a földre hajított.