Én és a legjobb barátom

22.

Az uzsonnámat a táskámba hajítottam és sietve indultam az ajtófelé. Teljesen késésben voltam. A fehér fore-omért nyúltam és gyorsan belebújtam. Betűrtem a fűzőt, és már nyúltam is a kilincsért. Kilépve gyors bezártam az ajtót és felnézve megpillantottam Rufust, aki a kapunak dőlve bámult rám.

-Jó reggelt álomszuszék.-Köszönt, a hangja tele volt vidámsággal.

-Jó reggelt.-Köszöntem, és bezártam az ajtót, majd felé indultam.

-Talán elaludtál?-Kérdezte amikor megálltam előtte.

-Nem. Dehogy.-Ráztam a fejem, mire elmosolyodott. Mégszép, hogy észre vette mennyire elaludtam.

-Hát persze.-Suttogta és az arcomért nyúlt. Lehajolt és egy csókot nyomott az ajkaimra. Elmosolyodtam, elszakadtunk egymástól, Rufus megfogta a jobb kezébe a deszkáját, a ballal pedig a kezemet, és elkezdtünk sétálni az iskola felé.-Laney 7-re legyél nálunk.

-Tényleg...randizunk?-Kérdeztem halkan, mert annyira idegen volt ez a kijelentés kettőnkre, de mégis annyira jól esett kimondani.

-Igen Delaney.-Forgatta meg a szemeit játékosan. Halkan felkuncogtam, és játékosan meglöktem.

-Jolvan na. Csak...hát nem gondoltam volna, hogy valaha mi randizni fogunk.

-Hm...ezt most vegyem sertések?-Nevetett fel.

-Ne!-Ráztam a fejem.-Tudod, hogy értem.

-Tudom Lan.

-Oo tényleg, készültél a matek dolgozatra?

-Nem...Tudod, hogy értem a matekot.

-Nem Ruf. Mindig bebeszéled magadnak, hogy érted, és végül rólam másolod le...-Húztam el a számát.

-Tényleg nem értem. De majd lenézem a padtáramról.-Mondta vállrándítva.

-Tudod mi az ára.-Néztem rá csillogó szemekkel.

-Naa nem.-kezdett hevesen tiltakozni.

-Dee.-Bólogattam.-Ez egy, A hercegnő és a béka lesz.

-Nem.

-Kell a jó matek jegy?

-Ez nem ér.-Motyogta.

-Ez van Ruf.-Nevettem, mire meglökött. Igazából majdnem elestem, de mivel fogta a kezem, ezért vissza húzott, hogy ne essek a földre. Hitetlenkedve néztem rá, majd közelebb léptem hozzá és a mellkasára rakva a kezeimet löktem meg. Szinte megsem moccant, a próbálkozásom láttán elnevette magát, mire megsértődve álltam előtte. A reakcióm láttán, mégjobban nevetni kezdett, mire otthagyva a barátomat indultam nélküle a suli felé. Kb fél percig sétáltam egyedül, mire hirtelen mellém ért, és elém állt. A kezei váratlanul a derekamra kerültek, az ajka pedig az ajkamra. A meglepettségtől nem bírtam megmozdulni. Rufus az ajkamtól pár mm-re elszakadt és suttogni kezdett.

-Nem is olyan rossz, A hercegnő és a béka.

-Én is így gondoltam.-Suttogtam vissza, és megcsókoltam.
3 perc múlva kézen fogva értünk az iskolához. 5 perc volt még csengőig, pont időben érkeztünk. Nagyon sok diák velünk egyszerre érkezett a bejárathoz. Rufus haverjai sorba öklöztek le vele. Egy-kettő srác a bal kezére nézett, és elnyelve a mosolyukat hagyták figyelmen kívűl a tudatot, hogy Rufus a kezemet fogja.
Terem előtt Ruf előre engedett, ezért elengedte a kezemet. Egy mosollyal megköszöntem udvarias gesztusát, és besétáltam. A terembe persze már szinte mindenki bent volt. Kamilla és Jess kedvesen intettek amikor megláttak, miután vissza intettem, elfordulva beszélgettek tovább. Leültem a helyünkre és elővettem a biosz felszerelésemet. Ruf is elővette a biosz füzetét, és a reggeliét. De mire enni kezdhetett volna becsengettek, bár annyira nem érdekelte, mert elkezdte kicsomagolni a szendvicset.