Én és a legjobb barátom

19.

Felsétáltam Rufus szobájába. A kilincsért nyúltam és benyitottam, a szobát sötétség járta át. Leültem az ágyára, amin Csipesz aludt. Elkezdtem simogatni, mire dolombolni kezdett. Különösebben nem érdekelte Csipszet, hogy ott vagyok. Elővettem a telefonomat és írtam apunak, hogy ittvagyok. Egyből írt, hogy mizu. Válaszoltam, hogy Rufust várom, mert még nincs itthon. Nem tudtam, hogy nem lesz itthon...lehet azért mert már semmit nem oszt meg velem. Mi van ha ez rosszul fog elsűlni...annyira félek. Alig bírtam nyugton maradni. Próbáltam telefonozni, és lekötni magam valamivel. De olyan érzésem volt, mintha megállt volna az idő. Egyszerűen csak ültem és vártam, de semmi nem történt. Órákon át csak ültem. Próbáltam türelmes lenni, de annyira nehéz volt. Igazából már felakartam adni és haza menni mert már éjfél volt. De egyszer csak kinyílt az ajtó, és Rufust pillantottam meg. A szívem egyből a torkomba ugrott. A felkapcsolt kis lámpa fényben egyből észre vett. Rufus arcára meglepettség ült ki. Az ajtófélfának dőlt, és csak bámult.

-Szia.-Suttogtam és felálltam.-Beszélnünk kell.-Mondtam és megálltam tőle két méterre.

-Ne...ne..most...Del..Laney.-Mondta. A szemöldökömet ráncoltam, mikor megcsapott valami nagyon büdös.

-Te ittál?-Kérdeztem, és az arcát kezdtem el tanulmányozni.

-Csak egy kicsit.-Mondta, beljebb sétált a szobába, végig a falba kapaszkodva.

-Miért ittál?

-Mert elegem van.-Mondta, és a hajába túrt.-Utálom...

-Ruf, miért nem hozzám fordulsz ha baj van?-Kérdeztem mert annyira felkavart, hogy részeg. Soha nem volt még részeg.

-Hozzád? Biztos nem!-Rázta a fejét.

-Miért?

-Utállak!-Mondta és lehunyta a szemeit.

-Mi? Dehogy utálsz.-Nevettem fel hitetlenkedve.

-Folyton bántasz.-Mondta keservesen, és a szekrénye felé botorkált.

-Bántalak?-Suttogtam. Bólintott és a szekrényből kivett egy nadrágot, és egy trikót.-Ide jöttem hozzád...-Köszörültem meg a torkom.-Akarok mondani valamit.-Rufus tekintete annyira ködös volt, hogy közelebb sétáltam, hogy tuti rám figyeljen. Közvetlen előtte álltam meg.-Ruf...én szer...-Hirtelen befogta a számat és lehunyta a szemeit.

-Shhh...csend...Billie.-Mondta, mire egyből levettem a tenyerét a számról, és kérdőn néztem rá.

-Billie? Laney vagyok!-Ráztam a fejem hitetlenkedve. Meglepetten nézett rám, és összevonta a szemöldökét.

-Összekevertelek.-Suttogta, mire megsemmisültem.

-Hogy mi?

-Fürödni akarok.-Lépett arrébb és a fürdő felé botorkált.

-De Ruf, én akkor is akarok mondani valamit.-Lépkedtem utána.

-Ne...most. Laney.

-De tudnod kell.

-Fáj a fejem a hangodtól.-Fogta a fejét és belépett a fürdőbe, becsukba maga után az ajtót. Csak álltam az ajtó előtt és pislogtam. Mi az isten történt itt az elmúlt 10 percben? Ruf részeg azt se tudja mit beszél.
Körülbelül olyan 30 percig volt a fürdőben. Amint kinyílt az ajtó, felpattantam az ágyból, és ránéztem. Egyből belém kapaszkodott az ágyhoz vezettem, mire ledőlt. Betakarta magát és lehunyta a szemeit.

-Ruf...mit tettél magaddal?-Ráztam a fejem. Lassan mellé feküdtem, egy ideig figyeltem ahogy egyenletesen veszi a levegőt. Majd engem is elnyomott az álom.
Reggel arra keltem, hogy Rufus a fiókot túrja. Kinyitottam a szemem, és felé fordultam.