Én és a legjobb barátom

29.

A táskából pakoltam ki a könyveimet az ágyra, miközben a vállam és a fejem közé szorítottam a telefonomat. Már készültem lerakni, amikor végre felvette.

-Szia Drágám!-Köszönt sietve apu.

-Szia, már azt hittem nem veszed fel.-Suttogtam.

-Ne haragudj, dolgozok.

-Tudom, nem is akarok zavarni, csak azt akartam mondani, hogy Rufuséknél alszok.-Mondtam, és közben kinyitottam a matek füzetemet, hogy megírjam a házimat.

-Drágám, nem szeretném, ha ott aludnál.-Sóhajtotta, mire a meglepettségtől kikerekedett a szemem.

-Miért?-Kérdeztem.

-Mert már nem csak barátok vagytok.-Mondta óvatosa.

-Jézusom apu!-Engedtem el a tollamat, és megráztam a fejem. Éreztem, hogy teljesen elvörösödök.-Most azért mert...együtt vagyunk?

-Öm...igen.

-Ne már. Nem fog semmi történni.-Mondtam égve.

-Tudom, csak akkor is. A tudat, hogy a barátodnál alszol...az még is más.

-Ezerszer aludtam már nálunk. Rufus is számtalanszor nálunk. Nem lesz semmi új.

-Tudom...

-Akkor lehet?-Kérdeztem, apu egy pillanatra csendben maradt, majd megadóan sóhajtott.

-Igen. Bízok benned Laney.-Óvatos mosolyra húztam a számat. Szeretem amikor ezt mondja, mert tudom tényleg bízik bennem, és az egyik legjobb érzés az amikor bízik benned az apukád. Megköszörültem a torkomat, és témát váltottam.

-Hogy telik a napod?

-Pörgősen, alig volt időm ebédelni is.

-Azért egyél, nehogy rosszul legyél nekem.-Halkan felnevetett, és elkezdett mesélni arról, hogy Paigeel találkoznak a hétvégén.

-Szerintem elviszem enni.

-Ennyi?-Vontam fel a szemöldököm.

-Hát nem tudom, majd alakul. Baj lenne ha esetleg átjönne hozzánk?

-Dehogy lenne!-Mondtam.-Sőt örülnék neki. De holnap Dean-éknél leszünk. Bruins meccset fogunk nézni.-Sóhajtottam.

-Te és a jégkorong...biztos?-Nevetett.

-Utálom, de ott lesz Vicky is szóval elleszünk.

-Jolvan drágám, mesélj milyen napod volt?-Kérdezte kedvesen. Amíg végig hallgatta, a kis beszámolómat addig megevett egy szendvicset. Próbáltam tömören megfogalmazni, hogy ne húzzam az idejét, de persze rám szólt, hogy ne csináljam ezt, ha Collinséknél szeretnék aludni, akkor meséljem el normálisan a napom, mert ma úgysem találkozunk. Szóval hát beszámoltam mindenről, majd megbeszéltük, hogy holnap ebédnél találkozunk.
Megírtam a matek házimat, és összepakoltam, letévedtem a konyhába ahol ott állt pár mosatlan. Utálom a rendetlenséget, ezért elkezdtem elmosogatni. Fel is sepregettem mert nem ártott, majd azon vettem magam, hogy takarítok. Rufus hívott 6-kor hogy hol vagyok már. Mondtam neki, hogy elkezdtem takarítani és eltelt az idő. Annyit mondott rám, hogy "fura vagy", hát talán az vagyok, de a takarítás kikapcsol.
Végül hát, hat után estem be a Collins házba. Rufus, és az anyukája spagettit csináltak épp.

-Sziasztok.-Köszöntem, és levettem a kabátom, és a fogasra akaszottam, majd oda sétáltam hozzájuk.

-Szia Angyal.-Köszönt Lauren.

-Szia Laney. Végre, már nem bírok anyuval...-Nevetett fel Rufus és adott egy puszit a fejemre. Lauren beharapta a száját, hogy ne mosolyodjon el.

-Mi a baj anyukáddal?-Kérdeztem.

-Befogott főzni.

-Még szép fiatalember! Nem csak egy nő feladata főzni, egy férfinak sem árt. Tudod hogy van. Vagy segítesz főzni, vagy te mosogatsz. Ki kell venni mindenkinek a részét a vacsorában.

-Nem lehetek az, aki csak eszik?-Próbálkozott a fiú, mire az anyukája szúrós szemmel nézett rá.

-Jolvan, oké.-Emelete fel a kezét védekezően a fiú.-Segítek.-Sóhajtott.

-Vidámabban.-Mondtam.

-Segítek!-Mondta műmosollyal.

-Már is jobb.-Bólintott az anyukája.
Rufus átvette az anyukájától a terepet. Lauren, Rufot mindig mindenbe belevonja, hogy ha egyszer egyedül lenne, az ő szavaival élve, ne legyen az ő fia "életképtelen". Ezért is kéri mindig, hogy legyen vele amikor főz. Tudom, hogy nem csak a főzés miatt teszi, már inkább azért mert egyre kevesebb időt töltenek együtt, és így van valami ami összehozza őket. Lauran sokat dolgozik, Ruf meg már elég nagy. Szereti az anyukáját, csak hát 17 éves, és inkább deszkázik a haverjaival minthogy leüljön az anyukájával beszélgetni a suliról.
Vacsora után segítettem Todnak elmosogatni, mivel ma már úgyis benne voltam, akkor miért ne. Rufus addig felment a szobába, és azt mondta keres valami filmet. Mikor felértem a szobába majdnem dobtam egy hátast.

-Ez meg mi az ördög?-Folytottam el a mosolyomat.

-Tetszik mi? Tudom! Ez az én agyam szüleménye.-Mondta büszkén, mire elhúztam a számat.

-Ugye nem akarsz ott aludni?-Kérdeztem.

-Egyedül persze, hogy nem. Te is itt alszol velem.-Mondta vidáman. Nem akartam elvenni a jó kedvét, ezért bólintottam egy nagyot.
Rufus ágya mellett, egy saját készítésű sátor volt. Kicsiként sokat szórakoztunk ezzel. De most már nem szívesen aludnék a padlón, egy nem valami stabil sátorban. Ruf ágyához volt kikötözve, hogy ne dőljön össze.
-Na jó gyere nézzünk filmet, és közben barátkozz a gondolattal, hogy ott alszunk.-Monda mosolyogva, és megfogta a kezem.

-Oké.-Mosolyodtam el. Ruf leoltotta a villanyt, és bekapcsolta a tévét. Az ágyhoz húzott és magához ölelt. Adtam egy óvatos puszit az arcára, és átölelve bekapcsolta a Hercegnő és a békát. Nem szólt egy szót sem. Nem figurázta ki a szereplőket, csak csendben nézte. A film végén megdícsértem, hogy kibírta beszólás nélkül.

-Tudnék mit mondani, de nem fogok.-Suttogta.

-Jobb is.

-Most csináljuk azt amit én akarok.-Mondta.

-Oké, és mit szeretnél?

-UNOzni.-Mondta és a fiókba nyúlva elővett, egy pakli kártyát.

-Jó, mehet. Osztok.-Vettem ki a kezéből.

-Oké, de ne csalj!

-Hogy csalnék?-Nevettem.

-Nem tudom, de te képes vagy rá. Nem egyszer csaltál mért társasban is.

-Én ilyenre nem emlékszem.-Haraptam be az alsóajkam, és rázni kezdtem a fejem.

-Perszee.-Bólogatott.-A nyertes választ nasit.

-Benne vagyok.
10 nyertes körig mentünk. 10, 6-ra nyert Rufus, ezért ő válaszott nasit, ami persze a csipsz volt kólával. Nem reklamáltam, mert én is szeretem, de egy csokit igazán elbírtam volna viselni. Fürdés után, Rufus mondta, hogy feküdjünk be a kuckóba. A számat húzva feküdtem be, de egyből melepődtem, hogy mennyire kényelmes is.

-Tudom, levagy nyűgözve.-Mondta a szemeit forgatva.

-Tényleg jó lett, megkell hagyni.

-Tudtam, hogy tetszeni fog.-Mondta szerényen.
Az este folyamán még Tiktokoztunk a földön betakarózva. Nagyon kényelmes volt, mert több plédet is leterített.

-Tudod, hogy ez az első, hogy együtt alszunk mióta összejöttünk?-Kérdeztem.

-Igen. Ezért is akartam különlegesre.

-Az ágyad mellett fekszünk a földön, egy saját készítésű sátorban.

-Ez különleges.-Mondta nevetve.-Veled minden az.-Suttogta. A szívem nagyot dobbant, és átjárt a melegség. A szó a torkomra ragadt, ezért inkább megcsókoltam kifejezve vele minden érzésemet.
Olyan hajnali 2 felé, Rufus feladta, és magához ölelve aludt el.