-Mit kérsz karácsonyra?-Fordult felém Rufus, elszakadva a tévétől.
-Semmit.-Mondtam őszintén, és megráztam fejem.
-De ne már. Mondj már valamit.
-Tényleg nem kérek semmit. Mindenem megvan, amire most szükségem van.
-Szuper, akkor majd egyedül megoldom.-Motyogta, és a telefonján kutakodni kezdett.
-Tényleg ne vegyél semmit.
-De én akarok.-Mondta szárazon, és bepötyögött valamit a keresőbe.
-Ah.-Sóhajtottam.-Te mit kérsz?-Kérdeztem.
-Semmit.
-Egyből gondoltam.-Mosolyodtam el óvatosan.
-Nem tudnék semmit mondani, nekem elég kettő puszi.-Mondta egyenesen, és rám kacsintott.
-Mit szólnál ahhoz, ha csinálnánk valamit egymásnak?
-Mármint kézzel?-Kérdezte meglepetten.
-Igen. Szerintem sokkal értékesebb mintha vennél még egy könyvet, vagy parfümöt.-Mondtam, Ruf letette a telefonját és teljesen felém fordult.
-Ez tetszik, benne vagyok.-Mosolyodott el. Őszintén nem tudtam még, hogy mit szeretnék neki csinálni, de abban biztos voltam, hogy olyan kell ami teljesen kifejezi az érzéseimet.-Már tudom is mit csinálok.-Suttogta, és felpattant az ágyból.
-Na mit?
-Nehogy azt hidd, hogy elárulom.-Rázta a fejét, és az ajtóhoz sétált. Lenyomta a kilincset és kinyitotta az ajtót. Csipesz egyből a lábánál termett, és nyávogni kezdett. Rufus lehajolt a cicáért, és felvette.-Na te Csipesz mit kérsz?-Simogatta meg a fejét.-Semmit? Te se? Ezt nem hiszem el, ezek a nők.-Nevetett és a cicát az ágyra rakta. Csipesz egyből befoglalta a párnát.
-Idén karácsonyra pénzt kértem apától.-Kezdtem, Rufus vissza ült mellém, és érdeklődve hallgatott.-Az ugrott be, hogy mindenem megvan és nem tudok már mit kérni. Ezért kértem pénzt, és a lelkiismeretem nem hagy békén. Bosszant a gondolat, hogy telhetetlen vagyok. Ezért azt a pénzt felajánlom a kórházba. Egyszer apu mesélte, hogy a beteg gyerekek milyen szomorúak voltak, hogy még a karácsonyt is kórházban töltik. Szóval felajánlom a pénzem, hogy kicsit szebbé tegyem a karácsonyukat. Akár ha vesznek nekik valami finom sütit, vagy valami apró ajándékot. Apu azt mondta nagyon örülni fognak.-Fejeztem be, Rufra néztem aki csendben hallgatott. Érdeklődve figyeltem mire megköszörűlte a torkát.
-Ez nagyon kedves tőled Laney. Számomra egy példakép vagy, hogy milyen egy jó ember. Mindenkin csak segíteni szeretnél. Te vagy a legönzetlenebb ember akit valaha ismertem.-Olyan tiszta szívből beszélt, hogy egyből elpirult az arcom.
-Köszönöm.-Mondtam teljesen zavarban.
-Tetszik az ötleted, én is beleszállok.
-Tényleg?-Mosolyodtam el.
-Persze. Nekem megéri ha valakinek ettől szebb lesz a karácsonya.
-Köszi Ruf, nagyon örülni fognak a gyerekek.
~
-Nem lenne baj, ha idén Paigeékkel karácsonyoznánk?-Kérdezte apu a vacsora főzése közben.
-Persze, hogy nem.-Ráztam a fejem.-Milyen fura, tavaly ilyenkor még csak ketten voltunk, most meg négyen. Sőt öt, Tatetel.
-Váratlan volt, de az egyik legjobb meglepetés.
-Tényleg az.
-Te is voltál szerelmes gimiben?-Kérdeztem, és közben felültem a pultra.
-Szóval szerelmes vagy? Azt hittem csak kedveled Rufust. Ilyen hamar, ilyen komoly lett?-Folytotta vissza a nevetését, amíg én égő arccal figyeltem.
YOU ARE READING
Én és a legjobb barátom
Romance•Befejezett• ,,-Mutasd hol fáj az oldalad.-Kértem, mire felhúzta a pólóját. Egy nagyon kicsi folt látszódott az oldalán, gyengéden oda nyúltam, és végig simítottam. Láthatóan kirázta a hideg az érintésemtől. Tiszta libabőr lett. Elkapta rólam a teki...