Én és a legjobb barátom

26.

-Laney...Laney...Laney!-Rázta valaki a vállamat. Egyszerűen annyira mélyen voltam egy jó álomban, hogy nem akartam felébredni. Valamit dörmöghettem, és elfordultam az ágyban.-Laney!-Suttogta nevemet a fülembe. A lehelete csiklandozta a nyakamat, és egyből libabőrös lettem.

-Mi az?-Suttogtam.

-Nem bírtam aludni, és átjöttem. Nem akartalak felébreszteni, de hát 8 óra van Angyal.

-És? Vasárnap van. Menj haza Ruf.-Ásítottam, a válasz egy nevetés volt felőle.

-Vagy inkább menj arrább, elfoglalod az egész ágyat.-Morogta. A szemeimet nehezen kinyitottam, olyan volt mintha egy mázsa súly lett volna a szemhéjamon. Rufus gyönyörű mosolya fogadott, mintha még mindig álmodtam volna olyan varázslatos volt. Ruf megfogta a takaró szélét, és felemelte, kibújt a pulcsiából és mellém feküdt. Nem habozva nyúlt a derekamért és magához húzott, átölelt és a hajamat kezdte simogatni.-Nem akartalak felébreszteni, de muszáj volt.-Suttogta a hajamba.

-Ezt még vissza kapod.-Mondtam, és az arcához hajoltam, és adtam neki egy puszit. Elakartam húzódni tőle, és még aludni, de Rufus nem engedte helyette megcsókolt. Egyből kiment az álom a szememből, és a helyét átvette valami igazán fantasztikus érzés. Rufus keze a derekamat szorította, amíg én a nyakánál fogva húztam magamhoz egyre közelebb. A szívem a torkomba ugrott amikor megéreztem a nyelvét a számban, a pulzusom az egekben volt, és az ájulás szélén álltam. Rufus addig nem húzódott el amíg, elnem fogyott a levegőnk. Egyből elöntött a pír a sok csók után. Az arcom a mellkasába nyomtam, mert nem akartam, hogy így lásson.

-Te sütit ettél.-Suttogtam.

-Ezt honnan veszed?-Simította ki a hajam az arcomból.

-Mert éreztem a csoki ízét.-Mosolyodtam el.

-Na jó lehet amikor apukád beengedett, akkor mondta, hogy Paige küldött nekem sütit, és a hűtőben van...

-De azt reggeli után kellett volna.

-Peresz persze. Inkább mesélj, milyen volt a vacsora?

-Hát...a vacsora az nagyon finom volt. A ház rendezett és tiszta, látszik, hogy két nő él benne. Tate, kicsit más mint én, de jól kijöttünk, ő is kedves volt. Örült nekünk apuval.-Mondtam és az arcomat jobban a mellkasába süllyesztettem.

-Na és Paige, mint apukád barátnője?-Kérdezett rá arra amiről nem akartam beszélni.

-Nagyon kedves nő, és csinos. Apu boldog volt mellette, ami engem is nagyon boldoggá tett. Nem ismerem még annyira Paiget, kicsit megrémültem ez az új anya gondolat!a miatt...de tényleg kedvelem.

-Lesz még csomó időtök jobban megismerni egymást.

-Tudom, és tényleg örülök neki, csak olyan új ez a felállás.

-Persze Angyal, de ez az élet rendje.

-Igen! Apu természetesen megérdemli a boldogságot.

-Meg...anyukád után nagyon is. Jut eszembe...-Köszörülte meg a torkát.-Tegnap találkoztam anyukáddal...

-Igen?-Kérdeztem fojtott hangon.

-Igen, itt volt nálatok, csak ti már nem voltatok itthon.

-Ooo.-Suttogtam.

-Azt üzeni, hogy Zeynek most lesz a születésnapja és menjünk el.

-Ó hát.

-Nem fogunk elmenni. Felhívod és felköszöntöd úgy, ha akarod.

-Nem akarok elmenni.

-Nem is kell. Csak akartam, hogy tudd.

-Persze.-Sóhajtottam.