Én és a legjobb barátom

34. Vége

-Jó reggelt Ruf!-Bújtam ki a kezei közül, és hajoltam a füléhez.-Karácsony van.-Suttogtam.-Boldog karácsonyt!-Nyómtam egy puszit az arcára. Izgatottságom a tetőig fokáig hágott, és nem bírtam abba hagyni a vigyorgást.

-Jó reggelt.-Dörmögte, de még a szemei csukva voltak. Még mindig mosolyogva néztem, hogy próbálja magát összeszedni, és felkelni. Percek múlva kinyitotta a szemét, és felült. Végig nézett rajtam, és óvatosan elmosolyodott.-Boldog karácsonyt Laney!-Suttogta és megcsókolt. A kezei a derekamra csúsztak és közelebb húzott magához, amíg én átkaroltam a nyakát. Éreztem ahogy az arcom felhevül, és átjárja a testemet a borzongás. Rufus hüvelykujja a pólóm alá csúszott, és a csupasz bőrömet kezdte el simogatni, a szívem a torkomba dobogott, de még közelebb húztam magamhoz. Követelőző volt az ajka, de mégis puha, és nála finomabbat még nem éreztem.
Rufus óvatosan elszakadt az ajkaimtól, és a homlokát az enyémnek nyomta. Próbáltam rendezni a lélegzetem, de aligha sikerült. Kapkodtam a levegőt!

-Szeretlek Laney.-Suttogta, és a bal kezével hátra simította a hajamat.

-Én is szeretlek Rufus!-Mondtam, és újra elpirultam. Imádom kimondani, azt, hogy, hogy is érzek iránta.
Lassan elengedett, és megpuszilta a homlokomat. Az ágytámlának dőlt, és magához húzott. A vállára hajtottam a fejem és figyeltem ahogy a telefonját bekapcsolva írt valami az anyukájának, de úgy fordította a telefont, hogy ne lássam.

-Mit írsz?-Suttogtam a fülébe. Halványan elmosolyodott és kikapcsolta a telefonját.

-Nem kötöm az orrodra.-suttogta, és megpuszilta az orromat.

-Hé! Mióta titkolózol te előttem?

-Nem titkolózom.-Rázta a fejét.

-Akkor?-Próbáltam rávezetni, hogy elmondja mit írt.

-Ne legyél kiváncsi, hamar megöregszel Laney!-Nevetett és a hajamba puszilt.

-De én kíváncsi vagyok!

-Tudom!-Bólintott.-Csak azt kérdeztem, hogy Devi holnap hánykor jön haza.

-Holnap?-Ráncoltam a szemöldökömet.-Ma van karácsony!

-Igen holnap. Devi nem nagyon mesélt eddig erről, de mi tudjuk anyuval, hogy van valakije.-felelte. A szám óvatos köralakot írt le, és már értettem miért, nem akarta, hogy lássam. Azt akarta, hogy Devi mondja el.-Anyu tegnap este írt, hogy beszélt Devivel, és mondta neki, hogy holnap hozza haza a barátját. Mutassa be nekünk. Szegény nővérem nagyon zavarban volt percekig, de azt mondta, holnap ketten jönnek.

-Mi? Úristen de jó! Nagyon kíváncsi vagyok a fickóra!-Lelkesedtem.

-Igen én is. Nagyon boldoggá tesz, hogy a nővérem nincs egyedül.-Suttogta őszintén. Megpusziltam az arcát.

-Nagyon jó testvér vagy!-Az arcát elöntötte a pír, mire elmosolyodtam. Rám nézett, az arca még mindig piros volt. A szeplői halványan kirajzolódtak az arcán, imádtam minden egyes darab szeplőjét. Végig akartam csókolni, megérinteni! De nem tehettem meg, mert Rufus mozdult meg először. Az arcomért nyúlt, és megcsókolt!

Felöltözve, sétáltunk le a konyhába. Apu egy szakácskönyvet bújt az asztalon. Amikor beléptünk, felnézett és elmosolyodott.

-Jó reggelt gyerekek!

-Jó reggelt!-Köszöntünk, Rufus leült egy székre én pedig apuhoz lépve, nyomta egy puszit az arcára. Apu elmosolyodott!

-Szerinted Laney, tudunk csinálni tojástekercset?-Kérdezte visszatartott nevetéssel.

-Persze.-Bólintottam bizonytalanul, és közben kettő tányért vett elő. Az egyiket Rufus elé csúsztattam, és a müzlit kezdtem el kutatni.

-Komolyan gondoltuk mi azt, hogy majd ketten főzünk?-Nevetett apu.