Én és a legjobb barátom

27.

Annyira tetszik hogy Vicky folyton velünk ebédel. Már nincs annyira zavarban, a fiúk jelenlétében, kezd ellazulni. Szeretek velük ebédelni, de egy dolog most se hagy hidegen. Óvatosan elfordítottam a fejemet pár asztallal arrébb ülő lányokra. Kamilla, Jess és még egy tizedikes lány minket néztek. Kamilla szint megölt a tekintetével, Jess kedvesen mosolygott a tizedikes lány pedig belesúgott valamit Kamilla fülébe. Kamilla, rám nézett és elnevette magát. Egyből zavarba jöttem, és feszengi kezdtem. Vissza fordultam az asztalunk felé, de még mindig éreztem a tekinteteket a hátamon.

-Szerintem ezt még Laney sem tudja.-Mondta Gavin, rám nézve.

-Mit?-Kérdeztem.

-Azt, hogy Rufusnak ki a legjobb haverja.-Mondta, mire felvontam a szemöldököm. Rufus felnevetett, a fiúk pedig kíváncsian várták a válaszomat, de Vicky megelőzött.

-Kit érdekel? Nem mindegy ki a legjobb haverja?-Fintorgott a lány, mire helyeslően bólintottam.

-Miért Rufus áll a középpontban?-Kérdeztem.

-Mert ő Rufus Collins.-Forgatta a szemeit Max.

-És?-Kérdeztem.-Ugyan olyan ember, mint te, és én.

-Így igaz.-Bólintott Ruf.

-Szerintem mindegy ki a legjobb barátja...-Vontam vállat.-Mind a baráti vagyunk ez számít.

-Ott a pont.-Mondta Dean.

-Alapból én vagyok a legjobb barátja, mióta világ a világ.-Suttogtam. A fiúk röhögni kezdtek, amíg Rufus átölelte a vállamat.

Az ebéd szünet után, mindenki ment vissza a saját terme felé. Ruf vissza vitte a tálcámat, addig én Vickyt próbáltam meggyőzni arról, hogy szombaton jöjjünk velünk meccset nézni.

-Nem.-Rázta a fejét.

-Kérlek.-Biggyesztettem le az ajkaimat.

-Nem értek a hokihoz.-Mondta zavartan.

-Leney se.-Jött vissza Ruf.-Melyik csapat  jobb, Boston vagy Bruins?-Kérdezte tőlem a fiú. Egy pillanatra elgondolkoztam.

-Ezt tudom...-Mondtam, mire vissza tartott mosollyal várta a válaszomat.-Öm...hát...Boston.

-A kettő egy és ugyanaz.-Mosolyodott el. Én csak legyintettem, hogy ja persze, én is ezt akartam mondani.

-Látod én se értek hozzá.

-Na jó legyen.-Mondta.-De akkor vasárnap elmegyünk sütizni a lányokkal.

-Oké, megbeszéltük.-Mosolyogtam.

-Holnap talákozunk srácok, sziasztok.-Köszönt el.

-Szia.-Köszöntünk egyszerre Rufussal. Elindultunk mi is a termünk felé. Rufus a szombati meccsről hablatyolt nekem, amíg én bólgatással jeleztem, hogy próbálom értelmezni azt amit mond. A terem ajtónál előre engedett, a helyünkhöz sétáltunk és leültünk. Elkezdtem előkeresni a kémia füzetemet, és gyors kinyitottam és átfutottam szemmel, az előző anyagot. A tanár úr, szeret minket feleltetni. És ahogy gondoltam, a mai órán is ez volt a terve. Kamillát válaszotta aki puffogva ment, és kemény 20 percig vért izzadt a kettesért. Addig Rufus a füzete hátuljára gördeszkákat rajzolt, én meg próbáltam a figyelni a feleltre. Hátha hallok valami újat, vagy hátha tudok segíteni.

-Hát ez nagyon gyenge volt, de mivel jó napom van, ezért beírom a kettest.-Mondta a tanár úr, és a padsorok felé mutatott, hogy üljön vissza Kamilla a helyére. A lány egy szót sem szólva, ült vissza a helyére.-Most, hogy befejeztük a felelést, mindeki nyissa ki a füzetét, és folytatjuk az anyagot.-Mondta és tapsolt egyet a hatás kedvéért.