Én és a legjobb barátom

32.

-Itt alszol?-simogatta lágyan a hajamat Rufus.

-Itt aludhatok, de holnap Vickynél alszok.-suttogtam, és elsem szakítottam a szemeimet a tévéről. Egyszerűen annyira imádom ezt a filmet, hogy nem szeretek lemaradni egy pillanatról sem.

-Jolvan. Anyuék ma elmennek vacsorázni, akkor mi rendelhetnénk kaját.

-És sütit.-motyogtam a mellkasába.

-És sütit!

-Beszéltem Vickyvel, és hát holnap nem csak náluk alszunk.

-Hanem?-kérdezte meglepetten, és egy pillanatra abba hagyta a hajam simogatását.

-Féltékennyé tesszük Jacksont.

-Hogy mi?-nevetett fel. Nehézkesen elszakítottam a szemeimet a filmről, és Ruf szemeibe néztem.

-Meghívtuk Deant is.-mosolyodtam el óvatosan.

-Ott alszik Dean? Egy csajos estén? Én meg itthon?-háborodott fel, és édesen felhúzta a szemöldökét.

-Nem teljesen. Dean kábé addig lesz amíg csinálunk közös insta storikat, amiket lát Jackson is.

-Ez nagyon nem szép dolog. Én is ott lehetek?-mosolyodott el, és finoman adott egy puszit a hajamba.

-Csak addig amíg Dean is ott van. Egy percet sem tovább.-mondtam szigorúan, és adtam neki egy nózit.

-Nekem megfelel hölgyem.

-Szuper, most már nézzük tovább a filmet, lemaradok Peterrol.-mondtam, és a fejemet vissza fektettem a mellkasára, mire folytatta a hajam simogatását.

-Borzasztó lenne.-nevetett halkan.

-Igen! Egyszer azt olvastam, hogy minden lány célja az életben, egy Peter Kavinsky.

-Ekkora marhaságot sem hallottam még.-röhögött, mire én is nevetni kezdtem.

~

-Szóval a terv az, hogy Tündérkét átölelem, és közben lövünk pár képet.-vázolta fel Dean a roppant bonyolult tervünket.

-Haver komolyan ezen agyaltál ennyit?-nevett Rufus, mire óvatosan meglöktem a vállát.

-Igen.-röhögött, és a kanapéra ült. Óvatosan megpaskolta a mellette lévő helyet, és Vickyre nézett.-Gyerünk Tündérke.
Vicky sóhajtott egy nagyot, és olyat motyogtott, hogy még soha egy fiút sem próbált féltekennyé tenni, és lehet most sem kellene. Természetesen a lányokkal egyből lecsitítottuk.
A lány óvatosan leült Dean mellé, mire Dean felnevetett, és megfogva Vicky derekát, közelebb húzta magához. A lábuk és a kezük teljesen összesimult.
-Tudod, hogy nem harapok.-mondta Dean. Vicky bólintott, és kicsit lazított a testartásán, hogy ne legyen ennyire görcsös.

-Oké, akkor csináljuk.-suttogta kicsit elpirulva.

-Jó, kezdtem.-Dean felemelte a bal kezét, és átölelte Vicky vállát. Jobb kezébe fogta a telefonját, és felemelte, és csinált egy képet. A képen nem látszódott az arcuk, csak annyi, hogy Dean ölel egy lányt.

-Ez teljesen hihető.-bólintott Rufus, és leült a kanapéra, magával húzva engem, az ölébe rántott. A kezeit lágyan a derekamra tette, és a fejét nekem döntötte. Dean mondott valamit, amin Rufus nevetni kezdett. De egy szavát sem értettem, mert Rufus érintése elködösítette a gondolataimat.
-Minden oké?-kérdezte és a szemeimbe nézett. Majd' meghaltam a szemeiért, amiket akár egésznap bírtam volna nézni. De mielőtt belevesztem volna a tekintetébe, inkább bólintottam.