Én és a legjobb barátom

30.

-Menj arrább ott Laney ül.-Mondta a tévét bámulva Rufus Ezrának.

-Ő úgy se nézi, ugye Laney? Jó neked az asztalnál.-Nézett hátra a fiú rám. Igazából szívesen ültem volna Rufus mellett a kanapén meccs nézés közben, de mivel úgyse nézem a meccset, így mindegy volt hol ülök.

-Maradj nyugodtan.-Bólintottam. Rufus elszakítva a tekintetét a tévéről, rám nézett, hogy biztos ezt akarom-e. Mosolyogva bólintottam ránézve.

-De ha mégis itt akarsz ülni, akkor csak szólj.-Kacsintott, mire halványan felnevettem.
A fiúk teljesen belemerültek a meccs nézésbe. Még csak az első harmad volt, de már megették az összes pizzát nagy izgalmukban. Én és Vicky egy asztalnál ültünk, és a nekünk rendelt pizzát eszegettük.

-Szerintem felesleges volt eljönnöm.-Suttogta a terítőt bámulva.

-Még csak fél órája vagyunk itt.-Nevettem.

-Bőven elég ennyi idő, hogy észre vegyem Jacksont nem érdekli, hogy itt vagyok-e vagy otthon. Kittynek igaza volt, felesleges egy fiúra pazarolnom a szabadidőmet.

-Figyelj Vicky, tényleg adj időt neki. Pár perc múlva vége az első harmadnak, és utána van 20 perc, amíg nem a tévét bámulják.

-Szuper kapok 20 percet.-Sóhajtotta.

-És talán néha nem is olyan felesleges másra pazarolnod az idődet. Annyi mindent lehetne csinálni, tudom. De hallgass néha a szívedre, és ne csak az agyadra.-Mondtam bíztatásképpen. Vicky hosszasan bólintott, és az asztalon pihenő telefonjáért nyúlt.

-Ezt látnod kell. Holnap ez lesz a téma a cukrászdában.-Kezdett el keresgélni, amikor megtalálta amit akart felém nyújtotta a telefont.

-Hát ez...Ki ő?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Ő egy volt osztálytársam. Régebben elég jóban voltunk, meg csak egy utcányira lakik. Mindig közel állt hozzám, és egy hete elhívott moziba.

-Barátként?-Kérdeztem sejtelmesen.

-Nem.-Rázta meg a fejét.-Randira hívott.

-Ooo, hát ez szuper.

-Hát igen. Kedves srác.

-Mit mondtál neki?

-Még semmit.-Rázta meg a fejét.

-Mit érzel iránta?

-Nem tudom. Nagyon kedves és hihetetlen figyelmes. De tényleg. Nagyon régóta ismerem, és tudom, hogy komolyan gondolja mert ő, nem az a fajta srác, aki szórakozzon bárkivel is.

-Szóval 10/10 a srác.-Szűrtem le a lényeget.

-Igen.-Bólintott.

-De akkor mi a baj?

-Jackson. Mert hát nem véletlenül vagyok itt most is. Lehetnék akár Stevevel, mert őt tényleg érdeklem és ő legalább észrevesz. De nem, én itt vagyok, mert a szívemre hallgatok.-Mondta szomorúan? és lehajtotta a fejét.

-Tudom, hogy mit érzel. De a fiúk másképp mutatják ki az érzéseiket. Ki tudja lehet, ő is ezt érzi.

-Nagy valószínűséggel nem.

-Várj még kérlek. Legyél türelmes.

-Az vagyok, hiszen most is itt ülök.

-Sajnálom Vicky.-Mondtam őszintén, mert tudom milyen rossz érzés egy olyan fiút várni, aki lehet nem is érez semmit irántad. De még fordulhat a kocka. Én ezt márcsak tudom.