Én és a legjobb barátom

18.

Oké, ha eddig azt gondoltam, hogy Rufus kerül engem akkor ami most történik, arra nincsenek szavak. Nem tudom mi történt, de Ruf nem szól hozzám, de úgy tényleg. Több mint egy hét telt el azóta, hogy apu randizott. Akkor beszéltünk utoljára normálisan. Sokszor fordul elő, hogy ott van velem, de mégsem...mintha csak a látszatot akarna kelteni, hogy minden rendben, közben közel sem. Telefonozik, vagy zenét hallgat. Délutánonként, ha nagyon unatkoztam átmentem, de lepasszolt, minden olcsó béna szöveggel. Ami annyira felszínes volt, hogy nem vallt rá. Persze tudtam, hogy ez egy ürügy, és nem kérdeztem rá a valódi okára, miért passzol le, ami meg rám nem vallt. Reggelente, csak sétál mellettem csendben. Mai reggel is így alakult.

-Szia.-Léptem ki a kapun, és gyors bezártam, majd a kulcsot a zsebembe ejtettem.

-Helló.-Intett. Rufus keze hála istennek rendbe jött.-Mehetünk?-Kérdezte, mire bólintottam. Elindultunk némán egymás mellett, mintha nem ismernénk egymást, és nem lennének közös témáink...
Nem mondott semmit. Ezért én kezdtem beszélni.

-Holnap van anyukád szülinapja...-
Kezdtem. Végül Ruffal nem vettünk közös ajándékot, mivel nem jött el velem vásárolni, a megbeszélt időpontban. Mivel minden problémámat eddig vele beszéltem meg, most apunak számoltam be. Azt  mondta hagyjak neki időt...a fiúk néha bekattanak. Úgy, hogy elkönyveltem, hogy Rufus dilis lett. -Mit vettél neki?-Kíváncsiskodtam óvatosan.

-Majd meglátod.-Ennyi volt, ennyivel letudta...megint. Igazából akkor lepődtem volna meg, ha nem ezt a választ kapom. De azért a remény parázsa még égett bennem, szóval kérdőn néztem rá, hogy most komolyan gondolja. A meglepett arcomra, csak egy szemforgatást(!) kaptam. Csalódottan vezettem el a tekintetem róla, és inkább az utat néztem. Sóhajtottam egyet, és hagytam, lezáródni a témát. Akkor legyen így...
Elsem hittem, hogy tényleg ilyen lett velem. A testtartása magabiztos volt, de a tekintete annyira más volt. Zárkózott lett, nem tudom, hogy a másokkal is, vagy csak velem de látszólag gond volt. A suli kapuig bírtam, beakart menni mikor nem hagytam.

-Rufus Collins, mi bajod van?-Kérdeztem, tudom lehettem volna óvatosabb is, és tapintatosabb, de az összegyült csalódás, és fájdalom kiszaladt a számon. Csak gúnyos felnevetés volt a válasz. A hajába túrt és megrázta a fejét.

-Nem értelek Angyal.-Mondta ezt még gúnyosabban, amitől össze rezzentem.-Nem értem a viselkedésedet.-Mondta, mire összezavart. Szóval tényleg én vagyok a baj....-Csak elegem van mindenből...belőled. Csak egy kicsit hagyj békén! Túl leszek ezen is. És folytathatjuk...-Mondta egyre halkabban. A levegő a tüdőmben maradt, és csak néztem fel az arcára. Kiült rá, hogy mennyire, is elege van belőlem.

-Rufus jössz?-Csapódott hozzánk Damien.

-Igen.-Válaszolt rögtön, nem kérdezték meg, hogy én megyek-e velük vagy valami. Megfogták magukat és  otthagytak a kapuban, mozdulatlanul lefagyva. Tele kérdésekkel, amiket még felsem tehettem. Hogy mi van? Ez volt az első ami eszembe jutott. Mit teszek? És min lesz túl? Összezavarodva  sétáltam be a suliba, a folyosón ott volt Vicky oda mentem hozzá, mert egyszerűen kellett a velem egykorú lány véleménye.

-Szia figyi. Délután nem mehetnénk le a Pirosba. Jó lenne egy csajos megbeszélés.-Montam, hátha a lányok értik Rufus viselkedését.

-Szia. Baj van?-Kérdezte.

-Valami olyasmi.

-Oké. 6-kor a Pirosba. Addig összeszedem a lányokat.

-Oké, köszi.-A lány legyintett, úgy, hogy már intézkedik is.
A szekrényemhez mentem és betettem a cuccom. Majd a teremhez sétáltam. Rufus bent ült. Egy szó nélkül ültem le mellé. Nem nézett rám, de én az arcát figyeltem. Ideges volt. Annyira megakartam volna tudni, hogy mi az oka, és, hogy én mit teszek. Mert az utolsó amit szeretnék, hogy miattam legyen ez ilyen...szomorú, dühös. Nem bírtam nézni, egyszerűen ő nem a legjobb barátom volt. Elfordultam és az ablakon bámultam ki.
Az óra elkezdődött, de nem figyeltem, egyszerűen hidegen hagyott a biosz. Csak agyaltam. De semmire nem jutottam, amint kicsengettek Rufus azonnal felpattant. Jess pedig leült mellém, a felszabadult üres helyre, amin még imént Rufus ült.