Én és a legjobb barátom

12.

Devi hétfőn vissza ment a kollégiumba, csak a hétvégére jött haza. Megígérte, hogy amint lesz ideje újra haza látogat. A hét rettentő gyorsan telt el. Sok dolgozat volt, délutánonként azzal voltam elfoglalva, hogy Rufust nyaggattam a tanulással. Majd elérkezett a péntek. A suliban sport nap van, a legrosszabb program nap.
A Nike leggingsemben voltam, és egy fehér pólóban. A padon ültem és vártam, hogy elteljen a nap és mehessek haza. Ma este megyünk buliba Ruffal.

-Megkérném Andersont, hogy mozduljon meg.-Mondta a tesitanárom aki a programot szervezte.

-Rendben.-Álltam fel, és arrébb sétáltam 2 méterrel.

-Ha legalább kipróbálsz egy játékot is, akkor kapsz egy ötötst.-mondta.

-Nem kell az ötös.-Mondtam, és lazán legyintettem. Olyan ,,ugyan minek az nekem" stílusban.

-Jó, akkor egyest kapsz.-Mondta, mire grimaszoltam egyet, és egyből lekonyult a mosolyom.

-Na jolvan akkor inkább megyek.-Indultam el a tesiteremben.
A szemeimmel végig pásztáztam a termet, megfelelő programokat keresve magamnak. Voltak tollasozó lányok. Röpiző fiúk. Vegyes foci, kosár. De persze volt asztali pinpong is, ami nagy sikert aratott a 12-es osztálynál. Egyszer csak észrevettem egy tanárt aki kezében egy labda volt. Körülötte diákok álltak, és két színű szalagot viseltek. Pirosat és kéket.

-Ki szeretne a másik csapatkapitánya lenni?-Kérdezte egy tanár. Körbe néztem, Rufuson kék szalag volt és a tanár úr egy pirosat lóbált, kínálva a lehetőséget.

-ÉN.-nyújtottam a kezem a magasba, élve a lehetőséggel. Hirtelen kedvem támadt játszani.

-Nagyon jó, Delaney.-Mondta, James tanár úr. Rufus felröhögött, és csak a fejét rázta.

-Ne nevess Collins, mivel a vesztes csapatban vagy.-Mondtam.

-Hogyne Anderson. Nyerjen a jobbik.-Lépett felém közelebb, és kezét nyújtotta nekem.

-Nyerjen a jobbik!-Ráztam meg a kezét.
Fogalmam sem volt milyen játékba jelentkeztem. Körbenéztem és akkor tudatosult bennem: Kidobóba! Ajaj én és a labda... Egyből megbántam, hogy jelentkeztem, de nem akartam, hogy Rufus csapata nyerjen, ezért lenyeltem a félelmem.
Elkezdődött a játék, én csak hátul bujkáltam, mire végre hozzám került a labda csak eldobtam a távolba, persze senkit nem talált el.
Rufusnál volt a labda, és megcélzott vele engem, ha nem állok arrébb el is talál. Tátott szájjal néztem rá. És közelebb sétáltam hozzá, mikor nem volt már a közelében labda.

-Héé így bízzon az ember a legjobb barátjában.-Mondtam.-Komolyan kikartál dobni?-Akadtam ki.

-Ez a játék lényege Delaney.-Mondta, valaki elsétált mellettem a csapatomból, a kezembe egy labdát adott, én meg megdobtam vele Rufust.

-Most komolyan kidobtál?-Akadt ki, és a hajába túrt.

-Igen.-Bólintottam nyertes vigyorral az arcomon.

-Na jó.-Indult meg felém.

-Héhé.-Hátráltam.
A lábait egyre gyorsabban szedte és gonosz vigyor ült ki az arcán. Futni kezdett, mire megfordultam és az embereket kerülgetve futottam én is előle. Végig azt hajtogatta, hogy vissza kapom. Megállás nélkül nevettem. A teremben egy egész kört futottunk, Rufus egy idő után persze utolért, de azért mert a nevetés miatt nem bírtam már futni. Rufus megállt mellettem és hozzám vágott egy labdát, a felkaromat eltalálva.

-Kvittek vagyunk.-Mondta, és próbált komoly maradni, de mire felnevettem ő se bírta tovább.

-De akkor is, én nyertem.-Nevettem mire mosolyogva rázta a fejét.
Körbe néztem, a tesi tanárom mosolyogva bólogatott, örült neki, hogy tényleg részt vettem egy játékban. Több diák pedig velünk nevetett. Kamilla Rufust nézte, és egy pillanatig se vette le róla a szemeit. Szinte gyönyörködve nézte a legjobb barátomat.
A nagy kidobó után, beálltunk Ruffal pinpongozni, majd végül 2 órakkor haza engedtek minket. A suliból kiérve, Rufus letette a deszkáját az aszfaltra, és mellettem gurult hazáig.