A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

Prológus

25 év. 25 év alatt felnő egy gyermek, 25 év alatt el lehet felejteni egy embert. Vajon tényleg el lehet? Emma Jekyll mindig úgy gondolta, hogy bárkihez volt közünk az életben, azt sosem tudjuk elfelejteni, mint ahogy a vele töltött életünk részét sem. Aztán, amikor 25 évvel ezelőtt Emma Jekyll elvesztette a vőlegényét, Henry Jekyllt, megbizonyosodott arról, hogy tényleg nem lehet senkit sem elfelejteni. Főleg, hogy közös gyermekük Thomas Henry Jekyll szakasztott hasonmása volt apjának.
Thomas életerős férfivá vált, és ha akarta se tudta volna letagadni, hogy a különc doktor fia. Ugyanaz a délceg testalkat, ugyanaz a barna, hosszú haj, és zöld csillogó szempár. Amikor Emma ránézett, egyszerre gyógyult és szakadt fel a sebe: mintha Henryt látta volna, így enyhült a hiánya, de mégis emlékeztette rá, hogy Henry már milyen régóta nincs velük.
Emma nem sokkal Thomas születése után, hozzáment jó barátjához, John Uttersonhoz, és a jóhírű ügyvéd még a nevére is vette a gyermeket. De Thomas sosem hívta őt az apjának, és ezt John nem is várta volna el tőle.
Thomas is, mint mindenki más Londonban úgy tudta, hogy Dr. Henry Jekyllt rablótámadás áldozata lett. Tizenévesként, lázadó kamaszként sokszor megfogadta, hogy megkeresi apja gyilkosát és megfizetteti vele anyjának végtelen fájdalmát. De aztán végül sosem talált rá, és amikor felnőtt, elhagyta Utterson nevét, és büszkén viselte a Jekyll nevet.
Édesapjának nélkülözése, anyjának fájdalma nagyban befolyásolta a jellemét. Nem olyan volt ő, mint a többi korabeli. Nem érdekelték a nők, nem érdekelték a lóversenyek, a fogadások, se a kártyajátékok. Nem voltak barátai, viszont ő nem is érezte hiányukat, mert bár John nem tudta -és tán nem is akarta- pótolni apját, a legjobb barátja volt a fiúnak. Olyan összetartó erő, olyan szövetség volt Emma és a két férfi között, hogy sok előkelő, hencegő család példát vehetett volna róluk.
Egyetlen dologban különbözött a véleményük, amitől Emma a fia születésétől kezdve rettegett. Thomast, ugyanannyira érdekelte a tudomány és a gyógyítás, mint az, hogy ki ölte meg az apját. Meg akarta tudni, hogy édesapja min dolgozott halála előtt, és a nyomdokaiba akart lépni.
Emma és John pedig egyetértettek abban, hogy bizonyára Thomasban is megvan az, ami Henryt tönkretette. Thomas is ki akarta szabadítani a szellemet a palackból, Emma és John pedig megesküdtek, hogy ezt sosem fogják megengedni.