A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

8.rész

Thomas visszament a vendégekhez, és most már a nép szórakoztatása helyett az volt a célja, hogy minél előbb kitessékelje őket. Eddig se volt vendégszerető ember, de most már titkolni sem akarta.
Úgy tűnt, az Isten mellé állt, mert néhány kényszeredett, nehézkes eszmecsere után, a vendégek szépen lassan szállingózni kezdtek hazafelé. Whitfordék az utolsók között távoztak.
-Örömömre szolgált, hogy megismerhettem magát - nyújtott kezet William az ifjúnak, aki Eileen-re pillantott. A lány, mint akit valami csibészségen kaptak, gyorsan lesütötte a szemét, és elpirult.
-Nekem úgyszintén - biccentett Thomas.- Remélem, mostantól gyakrabban tiszteletüket teszik nálunk - a férfi először Maryhez lépett, mert úgy volt illendő, hogy először az idősebb hölgyet búcsúztassa el. Kesztyűs ujjait az ajkához emelte, de még véletlenül sem súrolta vele őket. -Kisasszony, örültem - mondta egy mosoly kíséretében, majd Eileenhez lépett, aki szinte fellélegzett, amikor a férfi figyelme csak rá összpontosult. Villámgyorsan lehúzta kezéről a kesztyűt, így Thomas ajkai nem az anyagot, hanem Eileen forró bőrét érintették. Eileen erre az érzésre akart emlékezni, és nem arra, ahogy az apja ekkor rátekintett.
Thomas felegyenesedett, és bár arca komoly maradt, ajkában ott bújkált egy kis mosoly.
-Kisasszony, remélem, nem vette rossz néven, hogy az első táncát ismeretlenül is magaménak akartam tudni. Szerettem volna az összes többit is elorozni, de sajnos vendéglátó kötelességeim meggátoltak ebben. Remélem, valamikor majd kárpótolhatom Önt. A mihamarabbi viszontlátásra - mondta, és a tekintete olyan átható volt, hogy Eileen attól félt a szíve legféltetebb titkát is meglátja. A szavak a torkában rekedtek, így csak egy halovány mosolyra futotta tőle.
Thomast hamarosan John és Emma váltotta, és engedélyezték számára is a távozást. Thomas úgy kapkodta a lábait a szobája felé, mintha csak égő parázson járt volna. Minden vágya az volt, hogy reggelig bújja édesapjának könyvét, hogy olvassa az ő írását, hogy hallja az ő gondolatait, a neki képzelt hangot, megelevenedjen előtte a homályos alakja, pont mint egy régi fényképen. Előtte azonban le akart fürdeni, mert borzalmasan leharcoltnak érezte magát.

Amikor visszatért a fürdőből, minden Henry könyvével való kapcsolatos terve szertefoszlott, ugyanis amikor belökte az ajtót, Johnt találta az íróasztalánál.
-Mit keres itt? - kérdezte bizalmatlan hangon, mert bár még a vendégek jelenléte miatt ideje sem volt végiggondolni a könyvtárban hallottakat, a szívébe már beköltözött a gyanú és a harag.
-Szeretnék veled úgy beszélni, mint férfi a férfival - felelte John és a háta mögött összekulcsolta a kezeit.