A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

24.rész

Thomas ezúttal minden tettére pontosan emlékezett. Emlékezett Benedict fulladozására, majd Mary halálravált arcára, aki aztán bemenekült a fogadóba. De az, hogy hogy került haza, és miként került ágyba, homály volt előtte. Amikor felébredt, Hyde ruháiban találta magát. Felkelt, lezuhanyozott, megpróbálta lemosni magáról az éjjel mocskát, és vele együtt bűntudatot is, de utóbbival nem járt sikerrel. Átöltözött, és a laboratóriumába zárkózott. Tollat vett a kezébe és folytatta a feljegyzéseit.

,,Szeptember 18, 9 óra 36 perc. Nem sikerült átugranom azt a gödröt, amibe apám is beleesett. Nem hiszem, hogy én hoztam létre Hyde-ot. Úgy érzem, mindig is a részem volt, akár apám miatt, akár gyarló halandóságom miatt, és a kísérlettel csak szabadon engedtem őt. Nem tudom őt megfékezni. Átlépett egy határt, ahonnan már nincs visszaút...Nem, átléptünk egy határt. Jekyll szeret rám úgy hivatkozni, mintha én nem ő lennék. Úgy beszél rólam, mint a részéről, mégsem tekint magáénak. Az ő vágyait teljesítem be. Én nem létezem nélküle, de ő sem létezik nélkülem. Ő nem adja fel a harcot, de én sem fogom. Túlságosan régóta vágytam a szabadságra, és most, hogy megízleltem, eszemben sincs lemondani róla. Magamat téptem a láncaimból, állati vad szabadság. Itt vagyok legrosszabb álmaiból, mostantól ki fogad rá? Vágy, ami éltet vagy gyilkolt, a véremben perzselő tűz, a pokolból üzentek így szólt: vár rá a tűz. Erősebb vagyok, mint Jekyll és ezt ő is tudja. Erősebb vagyok, mint az ő jó oldala. Mindig is tudta, hogy sötétség lakozik a lelkében, de még maga előtt is tagadta. Hát itt az ideje, hogy hozzászokjon a szeme a sötéthez. Az éj várja őt, de közben mindene az enyém, pusztul a remény, el kellene fogadnia a sorsát. A sorsát, aki én vagyok. "

Hyde-ot kopogás hangja zavarta meg egy pillanatra, de az a pillanat elég volt Jekyllnek ahhoz, hogy visszavegye az irányítást a teste felett. Ám a félelmét nem tudta kontrollálni. Sietősen összefogta kibomlott haját, és kétségbeesetten rohant ki az ajtóhoz, hogy minél messzebb küldje a látogatót. Aki nem más volt, mint John.

-Szervusz, fiam - köszöntötte hideg hangon a férfi, mire Thomas még inkább megrémült.

-Mit keres itt? Hogy talált rám? -kérdezte és görcsösen belekapaszkodott az ajtó élébe.

-Az öreg Charles árulta el, hogy hol rejtőzködsz előlünk. Persze, csak hosszú kérlelés és győzködés után.

-Kérem, menjen el. Most nem alkalmas...- Thomas már becsukta volta az ajtót, de John előrenyújtotta a sétapálcáját, ami megállította az ajtót. Thomas feladva a küzdelmet, hátra lépett, és maga mögött hagyva vendégét, a laboratóriumába robogott. John oda is követte őt, de Thomas fel sem nézett. A kémcsövei között lázasan kutakodott, és csak sokadik megszólításra emelte korántsem tiszta tekintetét Johnra.

-Thomas! Mi az ördög történt veled? Úgy festesz, mint az Isten haragja.

-John! - rohant oda Thomas a férfihoz, és megragadta a két karját. -Nincs szükségem arra, hogy maga is ellenem forduljon, nagyobb szükségem van most egy barátra, mint eddig bármikor. Nem tudja, nem látja, min megyek keresztül. Ne ítélje el azt, amit nem ért meg!

-Pontosan tudom, min mész keresztül. Egyszer már végignéztem azt, ahogy a legjobb barátom hátat fordít mindennek és figyelmen kívül hagyja az én véleményemet is. Tétlenül néztem, igen. De ezúttal nem fogom hagyni, hogy Te is a vesztedbe rohanj, mint az apád.

Thomas arcára egy pillanatnyi döbbenet ült ki, majd idegesen felnevetett.

-Hát most már nem tagadja? Nem tagadja le a kísérletet, amiért apám az életét adta?

-Már úgyis késő. Elkezdted a kísérletet. Megtaláltad apád feljegyzéseit, és az ő útját akarod járni. Most már tudom, hogy miféle tűz, mi az, ami téged hajt. Tudom, hogy hova űz a démon, érzem a bajt, a szemed fél, a szavad vág, nem nevetnél, ha magad látnád. De itt, és most ennek véget vetünk - komorodott el John, és Thomas megrémült tőle. Sosem látta még azelőtt ilyen eltökéltnek és mindenre elszántnak. Hátralépett, de beleütközött az asztalba, így abban kapaszkodott meg. John egy pillanat alatt mellette termett, és könyörtelen sebességgel Jekyll nyakába szúrt egy tűt.

Pár perccel később, az egykori Dr. Henry Jekyll háza már lángokban állt.