A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

22. rész

Thomas hazudott Eileennek. Semminek sem kellett utánanézni. Viszont érezte Hyde közeledtét. Érezte, ahogy ismét ki akar belőle törni az az állati erő, ami az apját is rabul ejtette, és Lucy Harrisszel is végezhetett.

Thomas számára az az este még mindig a feledés homályában rejtőzött.
,,Nem felejtettél el semmit, Jekyll. Csak nem akarod beismerni, hogy megöltél egy embert. De ő nem volt ártatlan. Megölted az apádat. Megfizetett a bűnéért"

Megsejtett valamit, amikor Lucy szobájában járt, csak még nem tudta, hogy mihez kezdjen a spekulációjával.

,,Jekyll, Jekyll... Annyira rátok vall, Jekyllekre, hogy másban a szálkát is, magatokban a gerendát sem veszitek észre. Inkább bemocskolnál egy ténylegesen ártatlan embert, csakhogy megszabadulj a lelkiismeretfurdalástól? Ahelyett, hogy elégnél a lelkiismeret tüzében, miért nem adod át magad az élvezet tüzének, amiben én is égek? Látod, én remekül szórakozom."

Thomas végigsietett London sötét, mocskos utcáin, attól rettegve, hogy Hyde teljesen átveszi felette a hatalmat, és ártani fog valakinek. Haza kellett érnie, be kellett zárkóznia a laboratóriumába, és most már élet-halál kérdése volt, hogy megtalálja a gyógyszert, amivel örökre elaltatja Hyde-ot.

,,Ugyan, Jekyll, hova sietsz? Előlem úgysem menekülsz. Azért futhatsz, mert én megengedem. Ha úgy akarnám, most azonnal előtörnék, és máris vérengzésbe kezdenék. De élvezet a szenvedésed. Lássuk, meddig jutsz."

Thomas annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy vele szemben egy férfi robog felé, így nagy lendülettel ütköztek egymásnak. Az idegen gyorsan elnézést mormogott, majd továbbállt. Úgy tűnt, Hyde-ot megzavarhatta az ismeretlen érkezése, mert elhallgatott, és Thomas is gyorsabban tudott mozogni. Hamarosan hazaért, még le sem vette a kabátját, rögtön a laboratóriumába rohant, és felcsapta apja jegyzeit. Remegő kézzel szedte elő a kémcsöveit és az eszközeit a kísérlethez, majd új mintát kotyvasztott.
-Nekem is élvezet lesz a szenvedésed, Hyde - emelte magasba a kémcsövet, és ha az első kísérlet előtt félt, akkor most szabályosan rettegett. Rettegett, hogy Hyde még erősebben fog visszatérni a lelkébe, és ezúttal végérvényesen legyőzi őt. De nem volt idő ezen gondolkodni. Még mielőtt meggondolhatta volna magát, egy kortyra kiitta a kémcső tartalmát. Jekyll megrázkódott, lábai meginogtak, ő pedig a fejét lehajtva, az asztalba támaszkodott meg. Pár másodpercig feszült, terhes csönd honolt a laboratóriumban. Egy pillanatig úgy tűnt Thomas Henry Jekyll győzött.

De csak egy pillanatig.

Lassú, vérfagyasztó kacaj hallatszott a hajzuhatag mögül, majd Hyde elégedetten felsóhajtott és a tükörbe nézett.

-Thomas, olyan naiv vagy... Tényleg azt hitted, hogy ami az apádnak se ment, az majd neked menni fog? Azt hitted, hogy amilyen könnyen életre hívtál, olyan könnyen megszabadulhatsz tőlem? Ugyan, Thomas, ennyire Te sem lehetsz ostoba. Hadd ne kelljen csalódnom benned.

Hyde mondatai ezúttal nemcsak gondolatok maradtak, hanem előtörtek a férfi torkából. Diadalittasan kiegyenesedett, és zsebretette a kezét. Zöld szemeiben fény csillant meg, amikor a keze megérintett egy papírt. Kivette, megforgatta az ujjai között, mintha azon gondolkodna, hogy érdekes lehet-e a számára a levél tartalma. Végül mégis úgy döntött, hogy elolvassa.

,,Feltéve, hogy még mindig szívügye a kis Eileen jóléte, és távol akar tartani tőle, akkor találkozzunk a Vörös Patkányban ma éjjel három órakor... Ajánlom, hogy jöjjön el, és rendezzük le az ügyünket, mert én már nagyon nehezen bírom Eileen ölelése nélkül."

Hyde szánakozóan felkacagott, és a szekrényéhez lépett, hogy alkalomhoz illően jelenjen meg a Vörös Patkányban. Talpig vörösben.