29.rész

23 3 10
                                    

-Eileen!-rontott be az ajtón John, kinek érkezésére a gerlepár riadtan rebbent szét. Úgy tűnt, John észre sem vette, vagy nem érdekelte, hogy mibe rondított bele, mert invitálás nélkül belépett a szobába.

-Eileen, én nem is tudom, hogy mondjam el a hírt, ami a tudomásomra jutott... -kezdett bele bizonytalanul John, Thomas pedig érezte, hogy a lány megremeg az ölelésében.

-Úgy, ahogy történt, John, ne kerteljen, kérem - mondta Eileen és kihúzta magát, hogy elrejtse a félelmét.

-A nővére...- John felsóhajtott, Thomas pedig nyakán pedig kidagadtak az erek, miközben igyekezett megfékezni Hyde-ot.

-Mi történt Maryvel?- Eileen arcáról lehullott a higgadtság álarca, tekintetében rémület csillogott.

Látta, hogy Johnban egy szemernyi együttérzés, annyi sem szorult, minden egyes bánatos pillantása színjáték, és ezt az előadást nem is Eileen-nek címezte, hanem Thomasnak.

-A nővérét holtan találták az otthonában-közölte John sajnálkozó hangon.

Eileen, ha nem kapaszkodik meg Thomasban, bizonyosan elveszti az egyensúlyát. Szemét könnyek lepték el, de még mindig nem hagyta el magát.

-Ez... ez biztos? - kérdezte elcsukló hangon.- Ugye ez nem lehet igaz, Thomas? - nézett fel kétségbeesetten a lány a férfira, aki viszont csak arra tudott figyelni, hogy a John iránt érzett dühét elnyomja.

-Ezt a főtéren hallotta kedves John, vagy a saját szemével látta Mary kisasszonyt a hálószobájában?- kérdezte összeszűkült szemmel, mire John alig láthatóan, de elmosolyodott.

-Honnan tudod, kedves Thomas, hogy a hálószobájában érte a halál? Netalán ott jártál, csak elfelejtetted megemlíteni a kisasszonynak a heves érzelmek közepette?

-Megérzés.

- Megérzésnek elég erős, nem gondolod?

-Célozgatni ebben a helyzetben elég erős, nem gondolja?

-Kisasszony, jól van? Üljön le, hozok vizet! -kezdett aggodalmaskodni John hirtelen, de Eileen csak felemelte a kezét, kihúzta magát és az ajtó felé indult.

-Eileen, veled megyek - lépett utána Thomas, de Eileen megrázta a fejét.

-Ne, Thomas, most egyedül akarok lenni - mondta, és elviharzott.


-Apád is így nézett rám az utolsó pillanataiban - mondta John, mert a fiatal férfi olyan eleven gyűlölettel meredt rá, hogy fel tudta volna nyársalni a szemével.

-Tehát megmenthette volna, de nem tette - bólintott Thomas, mint aki nem is várt más az ügyvédtől.

-A temetést követően azonnal elutazol a klinikára, mert látom, hogy nem bírsz a véreddel... Azzal a forrongó Jekyll véreddel -zárta le John a vitát, és kulcsra zárta Thomas ajtaját.

A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now