A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

23.rész

Hyde olyan könnyen odatalált a Vörös Patkányba, mintha minden nap megfordult volna ott. Persze, ez is csak Jekyll kiváló memóriájának köszönhető, aki mindenről tudta, hogy hol található.

Hyde lehet, hogy fényes nappal, a vérvörös kabátjában és cilinderében feltűnő látványt keltett volna, ám a részeg férfiak társaságában senki nem figyelt fel rá. És ez neki pont kapóra jött. Bár több nő is próbálta őt megkörnyékezni, mindenkit lenézően elküldött magától. Mindenkit, kivéve egy vörös hajú, kecses nőt, aki utoljára ment oda hozzá.

-Elszomorította a barátnőimet. Micsoda faragatlan úr maga...- tenyerelt a nő az asztalra, és bár a hangja szigorú volt, az ajkán incselkedő mosoly ült. Pontosan tudta, hogy ha a többi lány nem tudta felhívni magára a férfi figyelmét a kedveskedéssel, hát akkor piszkálódással kell felébresztenie a férfiban megbúvó kis ördögöt. És milyen jól ismerte a férfiakat. Hyde szeme erre felcsillant és őszinte kíváncsisággal figyelte a nőt.

-Nem minden nő érdemes az én figyelmemre... - morogta ördögi hangján, de a nőt ez nem ijesztette meg, sőt, egyre inkább érdekelte ez a különös alak. Jobb kezével megtámaszkodott az asztalban, bal kezével pedig felemelte Hyde poharát és megitta az italát.

-Akkor én kiváltságosnak érzem magam...- rebegtette a pilláit a nő a férfira, de ekkor Hyde már nem rá figyelt, ugyanis kinyílt az ajtó és belépett rajta Benedict egymagában.

-Bocsásson meg, kedvesem, majd legközelebb folytatjuk...- mondta, pénzt lökött az asztalra és kikerülte a megdöbbent nőt.

Hyde egyenesen a kijárat felé indult. Benedict kezdésnek bort kért és rögtön fel is hajtotta az italt. Olyan pöffeszkedően ült a helyén, olyan elégedett mosollyal az arcán, mintha biztos lett volna abban, hogy Jekyll nem jön el.

Jekyll nem is jött el. Helyette Hyde érkezett.

Benedict néhány órával később, mikor már elég részeg volt ahhoz, hogy ne tudjon biztosan megállni a lábán, és megunta a nők társaságát, kitámolygott a fogadóból.

-No, ez a pipogya Jekyllnek is csak a szája volt nagy. Csak kerüljön a szemem elé, és...-fogadkozott, de egy alak kifordult az épület árnyékából és útját állta.

-És? Folytassa, Benedict.

-Túnjön már innen! - buktak ki az artikulátlan szavak a férfi szájából, az alkohol benne is elnyomta a félelem érzetét, és bátran lökte volna félre az idegent. Ám Hyde - mert ő volt az idegen, aki órákat várt Benedictre - megragadta a férfit a kabátjánál fogva és az épület háta mögé hurcolta őt. Benedict hiába próbált ellenkezni és kiabálni, a sok alkohol harcképtelenné tette őt.

-Jekyll attól tartok jelenleg nem elérhető. Most velem kell beérnie.

-Mit képzel maga? Tudja, hogy ki vagyok én!?- kiáltotta volna, de számonkérése csak kétségbeesett vinnyogásnak tűnt Hyde számára.

-Ó, igen, pontosan tudom, hogy ki maga. Ön nem más mint, Benedict Clarkson, egy az apja által meggazdagodott férfi, aki előszeretettel fitogtatja a nemlétező hatalmát és nem tiszteli a nőket- hörögte a férfi.- És persze, egy olyan ember, aki nem veti meg a jó fajta borokat. Hát, akkor most nyeljen nagyokat! - kiáltotta Hyde, és megállt egy musttal teletöltött hordó előtt, majd -Benedict hiába könyörgött kegyelemért-, egyetlen mozdulattal belenyomta a férfi fejét a sűrű, fojtogató, erjedt szőlőlébe. Hyde sátáni hangon felkacagott, amikor érezte, ahogy a férfi kapálózni kezd a karmai között, de esélye sem volt az emberfeletti erejével szemben.

Benedict néhány percig még az életéért küzdött, aztán egyszer csak a teste megmerevedett, majd végleg elernyedt. Ahogy Hyde elengedte a nyakát, és hátrébb lépett tőle, a férfi élettelen teste belebukott a mély, hordóba és elmerült a mustban.

Hyde nyertes mosollyal az arcán, törölte meg a lila folyadékban úszó kezét a zsebkendőjében, és megingatta a fejét.

-Naiv amatőr, előbb kell felkelnie, hogy túljárjon Edward Hyde eszén...

A férfi amikor felnézett, még egy pillanatra látta a nőt, aki az este kezdetén felkeltette a figyelmét, ahogy riadtan rohant vissza a hátsó kijáraton a fogadóba. Hyde csak a fogadó egy dolgozóját ismerte fel a nőben, azonban valahol mélyen Thomas Henry Jekyll felismerte benne Maryt, Eileen nővérét...