A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

28. rész

Hyde tudta, hogy csak úgy tudja kideríteni az igazságot, ha John közelében marad és a bizalmába férkőzik. Jekyll viszont azt tudta, hogy nincs hová mennie, csak az anyjáék házába. Így most először - és talán utoljára - egyezett a két lélek akarata, így a férfi belső vívódás nélkül indult el Johnék házába.

Halkan osont be a házba, és már kezdett megnyugodni, hogy feltűnés nélkül visszajuthat a szobájába, ám ekkor felkapcsolódott a villany, és megjelent előtte John.

,,Déja vu" - gondolta magában Thomas, és unottan visszalépett a lépcsőről.

-Nocsak, nocsak, drágám, van egy szökevényünk! -kiáltott a háta mögé John, mire Emma is megjelent. Thomas lélegzete megakadt félúton, amikor napok óta először meglátta az édesanyját. A nő pár nap alatt éveket öregedett, még a félhomályban is jól kivehetőek voltak a szemei alatt éktelenkedő fekete karikák. A férfi arra számított, hogy édesanyja majd odarohan hozzá, és átöleli őt, mint aznap este, amikor elköltözött onnan, ám Emma most nem mozdult. Johnra pillantott, a tekintete gyűlölettől égett.

-Hagyd békén őt, John. Még mindig nem Te vagy az apja, hála az Istennek. Thomas fogantatásánál még eszemnél voltam. Csak Henry halála után ment el eszem, azért mentem hozzád feleségül. - mondta kemény hangon.

Nemcsak Thomas ütközött meg anyja erőteljes felcsattanásán, de Johnt is váratlanul érte. Azonban annál John Utterson büszkébb volt, hogysem a saját felesége sértésére feleljen. Felnevetett, és összefonta maga előtt a karjait.

-Örülök, hogy neked viszont megjött az eszed. Te is pontosan tudod, hogy ide tartozol, a mi családunkba. Távol, attól a bolond tanártól, távol mindentől, ami az apádat is tönkretette. Hibáztál, de végre beláttad, és hazajöttél - John odalépett Thomashoz, és megveregette a vállát.

-Ha nem szenvedett agykárosodást, amikor felgyújtotta apám házát, akkor valószínűleg tisztában van azzal, hogy bár hazajöttem, a kísérlet nem vált semmissé. Még mindig bennem él a Sátán.- Jekyll arca szórakozott félmosolyra húzódott, és ezt nem csak ő, de Hyde is élvezte.

-Megoldjuk, fiam. A család ereje mindent megold. Kezdésnek elküldünk Téged egy jóhírű klinikára, ahol majd kigyógyítanak Téged a saját ostobaságodból. Meg ha már ott vagy. igazán kezdhetnének valamit az éles nyelveddel, hogy ne beszélj vissza az idősebbnek - ütögette meg mosolyogva John Thomas arcát, mire a férfi elfintorodott, és nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne fojtsa meg ott azonnal az ügyvédet. Pedig Hyde tenyere már nagyon viszketett.

-Mi vagyunk a család mintaképe. - nevetett fel gúnyosan Thomas, majd látva John arcát tudta, hogy túl messzire ment.-Igen, értem, szíves örömest elmegyek a klinikára. Nem akarok maguknak csalódást okozni.

-Ezt már szeretem - biccentett elégedetten John, majd felfelé intett a kezével. -Menj, pihenj le!

Thomas az ajkait összepréselve rohant fel a szobájába, majd zárta magára az ajtót. Nagyot sóhajtva rogyott le az ágyára, majd halk nevetés szaladt ki a száján.

-Jaj, anyám, apám után hogy állhattál le egy ilyen ostobával? Hát a piacon kellene mutogatni, mint egy bazári majmot.

A férfi szinte még meg sem tudott pihenni, amikor kopogás hallatszott az ajtaján.

-Most nem alkalmas, John -kiáltott ki Thomas, de a kopogás újra megismétlődött.

-Eileen vagyok, Thomas. Nyissa ki, kérem!

-Kisasszony, mondtam, hogy most nem tudja fogadni, térjen haza, az édesapja biztosan halálra aggódja magát!- hallatszódott John hangja a folyosóról.

-Majd tudni fogja, amikor tanácsot kérek magától, Mr. Utterson. - hallatszott Eileen határozott hangja.

Thomas más esetben elégedetten felnevetett volna John megalázásán, ám most túlságosan félt. Bár egy kis időre egyezett a céljuk Hyde-dal, Benedict meggyilkolása, és a Maryvel történtek után, képtelen volt bízni benne. Féltette tőle Eileent.

Ennek ellenére kinyitotta az ajtót, és behúzta Eileent a szobába.

-John, egy úriember, csak akkor beszél, ha kérdezik - mondta, majd rácsukta a ledöbbent Johnra az ajtót.

Ám a magabiztossága csak Johnnak szólt, amint kettesben maradtak Eileennel, azonnal elsápadt.

-El kell innen mennie, Eileen. Itt nincs biztonságban...- mondta, és az asztalához lépett, hogy idegesen pakolásszon rajta.

-Ha Ön itt van, én biztonságban vagyok - lépett hozzá közelebb Eileen, mire Thomas remegve összeszorította a papírt, amit a kezében tartott, és gyöngyöző homlokkal fordult a nő felé.

-Nem, Eileen, nem érti. Velem nincsen biztonságban. -Thomas tudta, hogy hatalmas hibát követett el, amikor megbízott Hyde-ban. A férfi csak elhitette vele, hogy egyenrangú félként tekint rá. Jekyllnek ismét az ő szabályai szerint kellett játszania, és nem tudott ellenállni.

-Thomas, maga volt az egyetlen, akihez mehettem, amikor anyám meghalt. Napokig el sem mozdult mellőlem, a temetésen is az egyetlen támaszom és vigaszom a maga jelenléte volt - Eileen megfogta Thomas kezét, mire a férfi idegesen nyelt egyet. -Maga mellett megfeledkeztem a gyászomról, a fájdalmamról -Eileen szemében egy könnycsepp csillant meg.- Aztán, a Benedicttel történt incidens után, köddé vált, és mintha menekülne előlem...

Thomas lesütötte a szemét, nem tudott Eileenre nézni, pláne nem azok után, ahogy szóba hozta Benedictet.

-Nem maga elől menekülök. Saját magam elől menekülök. Kérem, menjen el, ha távol vagyok magától, úgy nem árthatok magának - kérte Thomas megtört hangon, mire Eileen megrázta a fejét, és megszorította a férfi kezét.

-Nem megyek el. Nem tudom, hogy mibe ártotta magát, de rövid idő alatt is megismertem annyira, hogy tudjam: nem olyan ember, aki könnyedén elhagyja azokat, akik számítanak magára. Magát bántja valami, maga fél, és most rajtam a sor, hogy én legyek ott maga mellett, amikor szüksége van egy társra. Bármin is megy keresztül, engedje, hogy maga mellett legyek. Az én szívem békeidőben és háborúban is nyitva áll maga előtt...- suttogta Eileen.

Thomas mellett sosem állt senki. Bizonytalanságban, hazugságban, titkok árnyékában nőtt fel. Az orvosi ambícióival és a kísérlettel is teljesen magára volt hagyva. És most belépett ez a nő az életében, aki bár még nem tudja, hogy mire vállalkozik, kész arra, hogy mellette legyen és támogassa őt. A félelem hangja elcsitult a férfiban, és vele együtt Hyde is visszavonulót fújt egy időre, Jekyll pedig megcsókolta Eileent.