A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

14. rész

A napló alig pár bejegyzés után befejeződött. Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Edward Hyde leírt. Thomas üveges szemmel ejtette ki a kezéből a könyvet, és az asztalra roskadt. Túl sok volt ez neki. Úgy érezte, nincs elég ereje szembenéznie azzal a ténnyel, hogy az a Henry Jekyll, akit Emma Carew és John Utterson kreáltak a számára, sosem létezett. Sosem élt olyan visszafogott életet, sosem volt egyszerű ember. Ami viszont a legjobban fájt Thomasnak, az az volt, hogy mérget mert volna rá venni, hogy Henryvel nem egyszerű rablótámadás végzett. Valami, sokkal sötétebb. Henry a kísérlet miatt lelte a halálát. Thomas tudta, hogy vagy Edward Hyde végérvényesen elhatalmasodott felette, vagy más valaki elégelte meg az ámokfutását, és az végzett Henry Jekyllel.
Thomas keze hirtelen ökölbe szorult. Felemelte a fejét, és bár szemei könnyesek voltak, szomorúság helyett düh lángolt bennük. Düh, az iránt az ember iránt, aki végzett Edward Hyde-dal. Mert ő nemcsak a gonoszt, de a jóval, Dr. Henry Jekyllt is meggyilkolta. Thomas édesapját. Thomas tudta, tudnia akarta, hogy lett volna más megoldás is. Tudta, hogyha valamit az ember elront, azt helyre lehet hozni. De valaki megfosztotta ennek lehetőségétől Henryt, és Thomast is az édesapjától.
-Én nem ítéllek el, apám. Edward Hyde, akárki is volt, nem Te voltál. Téged a jószándék vezérelt, az volt az egyetlen célod, hogy megmentsd az édesapádat és az emberiséget. A helyedben én is ugyanígy cselekedtem volna. Sőt...- Thomas szemében elszánt tűz lobbant fel. és a táskáját feltépve, üvegcséket kezdett kipakolni az asztalra.-Ugyanígy fogok én is cselekedni. Bár Téged már nem tudlak megmenteni, apám, de az emberiséget és az emlékedet igen. Ugyanazon az úton fogok járni, mint Te, de lehet, hogy az én utam máshol fog véget érni. Ha nem...nekem már akkor is megérte - mondta Thomas, majd sietve kigombolta ujjain az ingjét és könyökéig felhajtotta a ruhát.

,,Szeptember 13-a, 11:56 perc.Thomas Henry Jekyll vagyok, Dr. Henry Jekyll egyetlen gyermeke. Befejezem, amit apám elkezdett. Minden a rendelkezésemre áll, amiből apám dolgozott. Ha Isten is úgy akarja, apám útmutatásával megtalálom a megfelelő arányt, és kiűzöm magamból és az emberiségből a gonoszt. Ha a Sátán azt hitte nem lesz már több gondja a Jekyllekkel, hát el kell keserítenem: A Jekylleket nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladják."

A férfi talált egy a kémcsövek mellett egy hosszú láncon lógó, keresztet, ami vélhetően az apjáé volt. A nyakába tette, és mielőtt még hozzá fogott volna a kísérlethez, elmormolt egy Miatyánkot és megszorította a keresztet. Ezután kémcsövet vett elő, meggyújtotta a Bunsen égőt, és édesapja leírását követve (az arányokat igyekezett ellenkezőleg kimérni) elkészítette a HJ7-es mintát.
-A Te egészségedre, édesapám. Ismét eljött az óra. Ismét eljött a perc -emelte fel a vörös színű kémcsövet és bár a szíve elszorult, és a tüdejébe kevesebb levegő áramlott, mint máskor, mégis habozás nélkül kiitta a tartalmát.
Thomas kezéből kiesett az ürem kémcső, és ezer darabra tört a padlón. A férfi zihálva az asztalra támaszkodott, a gyógyszer gyorsabban hatott, mint várta volna. Tollat ragadott, tudta, hogyha benne is elszabadul a pokol, kell írásos nyomát hagyni az eredményeinek, hogy majd egy tiszta pillanatában tudja folytatni a kísérletet.

,,Nem kapok levegőt... a torkom sivár sivatag... szapora pulzus... erős verejtékezés...-Thomas megköszörülte a torkát, és kigombolta ingjének első gombját.-Nem lehet, hogy ugyanoda érjek mint az apám utam végén... hiszen mindent fordítva csináltam, mint ahogy ő...Hát még ez sem elég?" - írta a naplóba, majd a keze görcsbe ugrott, és kiesett belőle a toll. Thomas a haját összefogó gumihoz nyúlt, és kitépte azt. Az ablakhoz sietett volna, hogy ablakot nyisson, de lábai földbe gyökereztek az asztal előtt, és összeesett.
-Istenem, mi történik? Újra kezdődik... Eljött hát számomra is a vég...- Thomas testét a fájdalom, rabul ejtette és átvette felette az uralmat. Úgy vonaglott a padlón, mint egy megsebzett kutya, aki most leheli ki a lelkét.
-Elemészt! Nem ereszt! Gyötör és tönkretesz!- Thomas kezei az ég felé nyúltak, mintha csak Istent próbálná elérni. Nem emberi hangon felordított, majd a fájdalom teljes testét a földre rántotta.-Rémület, őrület, meghalok, hol vagytok? -Thomas átbukfencezett a fején, majd talpraugrott.-Szenvedek, elveszek, férfiből állat lett, legyen hát, feladom, gyere hát- Thomas elborult tekintetében eszelős zöld fény csillant meg.-Szólj, bennem nincs vád. Ki vagy hát?- hangja mély volt és érces, hirtelen mintha minden emberi eltűnt volna belőle. -Hyde?
Szabadon?
Az alma nem esett messze a fájától... Hiányoztam, Jekyll?