A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

26. rész

Úgy tűnt, Jekyll teljesen eltűnt abból a testből, amit Hyde birtokolt. Bár elengedte Mary nyakát, így a nő hányingerrel küszködve levegőhöz juthatott, a férfi egyetlen pillantásából megértette, hogy felesleges segítségért kiáltania. Ám Mary nem olyan nő volt, aki egyhamar feladja a harcot. Még mindig bízott abban, hogyha nem mérgesíti fel Hyde-ot, talán még időben el tudja hozni Thomast a lelke mélyéről, aki azonnal jobb belátásra fog térni, és életben hagyja őt. Félelmében rámarkolt a takarójára, és azt szorítva várta, hogy a férfi végre felé forduljon.
Ám Thomasnak még mindig nyoma sem volt a férfi szemeiben. Olyan hideg, vad gyűlölettel nézett Maryre, hogy a nő el sem akarta hinni: ő az a férfi, aki olyan kedvesen és gyengéden bánt a húgával.
-Hogy jött rá? - tört meg Mary és meghunyászkodva lehajtotta a fejét.
-Itt én kérdezek. Ki bízott meg, hogy öld meg az anyádat?- kérdezte Hyde, ám legnagyobb meglepetésére, úgy tűnt, létezik olyan ember, akitől Mary jobban fél, mint tőle, mert a nő a makacs hallgatást választotta.
-Rendben. Akkor, hogy lásd, milyen kifinomult, emberséges úriemberrel van dolgod, hagyok egy kis időt, hogy összeszedd a gondolataidat. Addig hallgasd meg az én mesémet, és eszedbe ne jusson valami ostobaságot csinálni! -Hyde kifordította a széket, és a karjait a háttámláján nyugtatva, fordítva ült le rá. -Igazából, nem én jöttem rá. Hanem Jekyll. Meg kell hagyni, amilyen pocsék orvos, olyan kiváló detektív. Szemrevételezte Lucy szobáját, és volt néhány apróság, ami felkeltette a figyelmét. -Hyde felállt, mire Mary egész testében remegni kezdett, de a férfi nem közelített felé.
Odament a fésülködő asztalhoz a székkel együtt, majd felborította a széket. Mary összerezzent a zajra, de egy hang sem jött ki a torkán.
- A támadás hátulról, jobb oldalról érkezhetett, mert a szék, és valószínűleg a test is balra dőlt el. Ezt jelezték a padlón lévő sérülések. A tintatartó a jobb kezénél volt, akkor döntötte fel, amikor a nyakadba karmolt, hogy védje magát - Mary a még mindig érzékeny, véraláfutástól színes, köröm okozta sebekhez kapta a kezét.- Láttam a Vörös Patkányban közelről a sebeidet, már késő takargatnod. Szóval, hol tartottunk?- Hyde megütögette a halántékát, majd elégedetten csettintett.-Á, igen. Az anyád a nyakadba karmolt, mire Te megragadtad a haját a jobb kezeddel, erre tökéletes bizonyíték, az asztaltól jobbra hullott, kitépett, vörös hajcsomó, amit Jekyll talált. Mivel a jobb kezeddel markoltál anyád hajába, a bal kezeddel vágtad el a torkát, ebből azonnal kiderül, hogy balkezes vagy. Erre bizonyítékul is szolgált, hogy a Vörös patkányban, a jobb kezedre támaszkodtál, viszont a poharat, amivel óvatosan bántál, az ügyesebbik, azaz a bal kezeddel fogtad meg. A balkezes embereket jobbkezesekké nevelik, viszont veled nem törődtek gyerekkorodban, ezért még mindig a bal kezed a domináns kezed. Jekyll sok embert látott már karrierje során, sok jobb kéz-használatra átszoktatott balkezest, de Londonban csak Te vagy, aki ténylegesen balkezes... És, hogy miért nem szoktattak át gyerekkorodban? Minden figyelem a húgodra irányult, így történhetett, hogy Te is ott találtad meg mindazt, amire vágytál, ahol az anyád is. A Vörös Patkányban.-Mary lesütötte a szemeit, és egy könnycsepp szaladt végig az arcán.- Jekyll el sem tudta képzelni, hogy miért végeztél Lucyvel. Nekem viszont van egy pár ötletem. De nincs kedvem kitalálósdit játszani, így hát áruld el Te az igazságot.
Mary még jobban remegni kezdett, ahogy ezt a levezetést hallotta, és átkozta magát, amiért ennyi hibát vétett. Ám megszólalni még mindig nem mert.
Hyde-ból, halk, de ideges nevetés szakadt fel, egy pillanat, máris a nő mellett termett, és felé emelte a kést.
-Dalolj kismadár, különben úgy végzed, mint az anyád...- sziszegte, és amikor Mary még mindig nem kezdett el beszélni, Hyde lesújtott volna rá, de aztán a keze megállt a levegőben.
Mary szemei elkerekedtek, és vér és hab buggyant ki a szájából. Pár másodperccel később Maryt elragadta a halál, és vele együtt a titkát is.