A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

25.rész

Thomas Johnék házában, a régi szobájában ébredt. Szüksége volt néhány percre, hogy felidézze az utolsó emlékeit, de a düh még álmában is ott dobogott a szívében. Felkelt, és kinyitotta volna az ajtót, ám azt zárva találta. Ökölbe szorította remegő kezét, kiáltásra nyíló szájába harapott, és a szemei máris elkezdtek más megoldás után kutatni. Az erkélyajtó egy lehetséges út lett volna, Thomas nem akarta a nyakát törni szökés közben. Tehetetlenségében a falnak ütögette a fejét, hátha beleüt egy ötletet is, ám a fal egyszer csak megmozdult, és megnyitotta az utat Thomas előtt egy falban elrejtett járathoz. A férfinek nem volt ideje meglepődni, ezért fogta a szobájában égő lámpást, és útnak indult vele az ismeretlenbe, bízva abban, hogy nem éppen John vagy az anyja hálószobájában lyukad ki.

Szerencséje volt, ugyanis a kert felé vezetett az útja, ahol azonban beleütközött valakibe, és majdnem elvesztette az egyensúlyát. Amikor összeszedte magát, a lámpa fényében meglátta Mary riadt tekintetét.

-Maga...- szólalt meg reszketeg hangon a nő, és már futásnak eredt volna, de Thomas megragadta a karját.

-Maga mit keres itt?- Jekyll abban a pillanatban, ahogy meglátta a nőt, eltűnt a férfi testéből, és Hyde ismét színre lépett. Ugyanaz a gyilkos, vérszomjas csillogás a zöld íriszekben, ugyanaz a hang, amit Mary azóta minden éjjel hallott álmában.

-Maga... Thomas Henry Jekyll és... - Mary nagyot nyelt - az az ember, aki megölte azt az urat a Vörös Patkány közelében... ugyanaz.

Hyde hátravetett fejjel nevetett, ő nem félt attól, hogy a ház lakói meghallhatják őt. Azonban Thomas valahol mégis felébredhetett benne, vagy csak Hyde-nak szórakozni volt kedve, mert így szólt:

-Ezt ne itt beszéljük meg...- Hyde végigfutatta az ujjait Mary karján, és élvezettel nézte, ahogy a nő megborzong az érintésétől.-Inkább vigyen el magához, ott mégis csak kényelmesebben és otthonosabban válaszolhatok a kérdéseire, kedvesem.

Marynek esélye sem volt ellenkezni, a félelem túlságosan a hatalmába kerítette őt. Engedelmeskedett a férfinak, és London máskor oly népes, most mégis kihalt utcáin, néma csendben lopóztak végig Mary házáig.

-Mindenhol jó, de a legjobb otthon, igaz-e, édes Mary?-Hyde úgy csukta be az ajtót, hogy nemes egyszerűséggel csak nekidőlt. Mary összerezzent a hang hallattán, úgy érezte, mintha a szabadság, a menekülés ajtaját zárták volna be előtte.

A férfi a háta mögött elfordította a kulcsot a zárban, megtámaszkodott egy szék támlájában, majd kirántotta a hajából a gumit, és elégedett sóhaj szakadt fel az ajkai közül.

-Máris jobb...- morogta, majd lassan közeledni kezdett Mary felé. A nő lábai kővé váltak, és bár egész testében reszketett, mégsem tudott megmozdulni. Hyde megragadta a nő derekát, és erősen magához rántotta őt.

-Mégis ki maga?- sóhajtott fel Mary sírós hangon, mire Hyde felemelte a mutatóujját és végigsimította vele a nő ajkait.

-Mindent megbeszélünk, édesem, mindent a maga idejében. De van nekünk egy lezáratlan ügyünk. Két nappal ezelőtt nagyon szívére vette, hogy nem szenteltem elég figyelmet magának. A bocsánatáért esedezem -Hyde hamis hangon felkuncogott, a nő arcára pedig fájdalom ült ki.- Ha még mindig olyan égető vágyat érez irántam, mint azon az estén, most szeretném megmutatni, hogy milyen kellemes társaság is vagyok én... Még mindig akar engem?- Hyde megmarkolta Mary nyakát, mire a nő fulladozni kezdett.

-Igen... igen... vágyom magára... -suttogta, de nem a vágy vette el az erejét, hanem a félelem.

-Bizonyítsd be... - sziszegte Hyde kígyó hangon a nő fülébe.-Hallani akarom, hogy mit érzel, amikor velem vagy...

Marynek fogalma sem volt arról, hogy van-e reális esélye élve kikerülni Hyde karmai közül, de úgy gondolta, hogy ha van, akkor az csak is az, ha mindent úgy tesz, ahogy a férfi kívánja.

-Oly hűs és forró...- érintette meg óvatosan Mary a férfi karját.- Oly lágyan kínzó... Úgy ölelsz át, ahogy vad szél egy fát...-Hyde apró, de erőszakos csókokkal hintette be Mary kulcscsontját. -Legyőz a vágy, egy fájó, mély csók... A testem várt rád, nem is várok szép szót.

-Édes a bűn, igaz-e Mary?- vicsorgott a férfi.

-Veled más ez a bűn.

-Csakugyan?

-Ez egy kéjből font lánc...

-Ez egy ördögi tánc...- suttogták együtt, és Mary bármennyire is ellenállt volna, a teste és a lelke is megadta magát a férfinak.

-Sikolt a vágy... A bájad a forró... Miért tagadnád... Sose volt mással jó... Nem baj, ha fáj...- Hyde belemarkolt Mary hajába, és az ágyhoz préselte őt.- Így szeret majd a halál...Látod, hogy szeretlek téged? Én leszek a te halálod - Hyde szemei már vérben forogtak, Mary pedig már minden lélegzet vételért ádáz harcot vívott a férfi szorítása ellen.

-Miért? - csak erre az egy szóra volt ereje a nőnek.

-Mert az anyád vére tapad a kezedhez.