A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

17. rész

Thomassal megfordult a világ. Lucy Harrist megölték. Az a nő, akinek a házában járt két nappal ezelőtt már halott.

***

Két nappal ezelőtt

Hyde -úgy tűnt- csak pár pillanatra vette át az uralmat Jekyll teste fölött. Még a házból sem tudott kimenni, amikor újra önmaga lett. Remegő kézzel lapozott bele apja feljegyzéseibe, de semmilyen hasznos információval nem gazdagodott. A kísérlet utáni első feljegyzést már a püspök meggyilkolása után írta. Thomas nem értette, hogy Hyde miért tűnt el hirtelen? Valami nem stimmelt. Thomas rájött, hogy nem azzal a Hyde-dal, nem azzal a Sátánnal néz szembe, akivel az apja. Talán mert nem is ugyanaz a Hyde támadta meg a lelkét. Ez az ő saját Hyde-ja volt, aki sokkal kiszámíthatatlanabb volt, mint az apjáé. Thomas épp ezért nem tudta, hogy mire számíthat tőle. Ám nem tudott azzal foglalkozni, hogy Hyde mikor fog ismét megjelenni, mert neki azonnal új információra volt szüksége. Olyanra, amiről az apja nem írt. Lucy Harrisről kellett információt szereznie, ugyanis Henry egyetlen szót sem írt róla a naplójában, mégis a nő azt mondta a bál estéjén, hogy ő fogja elmondani az igazat Thomasnak. Thomas pedig nem akarta megvárni a nőt. Maga ment elébe.

Az volt a nagy szerencséje Thomasnak, hogy kiváló memóriával áldotta meg a Jó Isten. Mindenkiről tudta, hogy hol találhatja meg a városban, így határozottan indult el William és Lucy háza felé.

Az ajtót nyitva találta, de abban a pillanatban nem törődött ezzel.

-Lucy? Itthon van? Thomas vagyok. Thomas Henry Jekyll -kérdezte, mire a házban világosság gyúlt, és hamarosan megjelent Lucy is. -Ne haragudjon, hogy ilyen kései... vagy inkább korai órán zavarom, de az ügyem nem tűr halasztást, az ajtó pedig nyitva maradt...

-Ne szabadkozzon, ha hiszi, ha nem, éppen magának írtam levelet. De talán az Isten is úgy akarja, hogy szemtől szembe mondjam el, amit tudok...- vezette be a szalonba Lucy a férfit, és hellyel kínálta. Thomas elutasította a kávét és a teát, és arra kérte a nőt, hogy azonnal térjen a lényegre.

-Miről akart velem beszélni? -kérdezte Thomas, és végignézett a remegő, holtsápadt nőn.

-Arról, ami magát is idehozta. Az apjáról.

Thomas mély levegőt vett, és összekulcsolta az ujjait a térdein.

-Nyomós okom van azt gondolni, hogy maga jobban ismerte az apámat, mint ahogy azt gondolnám. Hallottam néhány szót, amit Johnnal és anyámmal a könyvtárban váltottak - Lucy, ha lehetett még inkább elsápadt, és már szinte eltűnt a krémszínű fotelben.- Nem hiszem, hogy anyámék az igazat mondták nekem apámmal kapcsolatban.

Lucy megköszörülte a torkát, mély levegőt vett és igyekezett kihúzni magát.

-Jól hiszi. Az édesanyjáék valóban nem az igazat mondták el magának, de ezért kérem ne haragudjon rájuk, csak óvni akarták magát... Henry egy nagyon veszélyes kísérletet próbált ki magán, és teljesen kifordult utána önmagából. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, Thomas, de az apja embert is ölt. Kis híján velem is végzett...

-Nagyjából ismerem, miféle kísérletbe fogott. Megtaláltam a kísérletről szóló feljegyzéseit - Lucy szemei elkerekedtek ettől a hírtől. -Nem az anyáméktól kaptam, természetesen, de ez most lényegtelen. Amit tudni szeretnék, az a maguk kapcsolata, és apám halálának körülményei...-Lucy kezei remegni kezdtek, mire Thomas előrehajolt, és megszorította a nő kezeit, és elmélyült, rekedt hangon folytatta.-Részletesen.

-Az apja egyszer betévedt John Uttersonnal a Vörös Patkány fogadóba, ahol akkor dolgoztam. Aztán Edward Hyde-ként többször is visszatért, és..- Lucy hiába próbálta folytatni nem jött ki hang a torkán, és kitört belőle a sírás.

-Jól van, értem... - dőlt vissza a helyére Thomas, és hitetlenkedve ingatta a fejét. Az apja mégis csak egy szörnyeteg lett volna? Nem, ő nem volt az, de a kísérlet azzá változtatta. Az a kísérlet, aminek most Thomas is alávetette magát.

-Egyszer, amikor majdnem végzett velem, Henry meg tudta állítani őt, de az volt az egyetlen alkalom. Utána, az édesanyja életére tört, és nem sokon múlott az élete.

-Feltételezem ez volt az az incidens, a Hyde-parkban, amit mindenki csak rablógyilkosság néven emleget.

-Thomas, tartozom önnek egy vallomással... Én voltam az, aki végzett Edward Hyde-dal. És az ön apjával is...- Lucy úgy reszketett, mint a nyárfalevél, de ez ekkor Thomasnak már nem számított. A tekintete elsötétedett, kezei megmarkolták a fotel karfáit, és halk, de mégis vérfagyasztó morgást hallatott. -Thomas, én úgy sajnálom...- zokogta a nő. -Én nem akartam... én szerettem az apját, de amikor láttam, hogy az anyja a markában van, megrémültem, és ezt láttam az egyetlen lehetőségnek... Meg kellett mentenem az anyját... Nem hagyhattam, hogy végezzen egy ártatlan emberrel... Mert velem ellentétben, Emma ártatlan volt...Bocsásson meg kérem...

Két órával később William Whitford talált rá a feleségére, aki a szobája padlóján, átvágott torokkal már holtan feküdt.