A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

27.rész

Thomas abban a pillanatban felébredt a férfi testében, amikor látta, hogy Maryből minden élet kiszállt. És Hyde abban a pillanatban eltűnt. Hyde csak ehhez értett. Pusztítást és káoszt okozott, nemcsak Thomas lelkében és agyában, de a környezetében, aztán Jekyllre maradt az a feladat, hogy mindent újjá építsen és helyrehozzon mindent. Thomas az összeesés szélén egyensúlyozva rakta vissza a helyére a széket, és igyekezett mindent úgy hagyni, ahogy volt. Mary Whitford álmában halt meg, és senki nem járt nála azon az éjszakán.

Thomas lélekszakadva futott az apja házához, és csak akkor szembesült azzal, hogy neki már nincs otthona, amikor megpillantotta a ház porig égett darabjait. A férfivel forogni kezdett a világ, ezért térdre rogyott, és belemarkolt a megégett fűszálakba, amik egy pillanat alatt elporladtak az ujjai között. Thomas vállai rázkódni kezdtek, és ajkai először csak némán formáltak meg egy szót. Aztán, ahogy a férfi sírása erősödött, egyre hangosabbak lettek a szavai is.

-Apám... - mondta, és felnézett az égre.

Mintha a csillagokon keresztül Henry szemeibe nézhetne.

-Apám, hol vagy most? Hol vagy most, amikor a fiadnak szüksége lenne rád...- Thomas lehorgasztotta a fejét, és megsimította a földet.

Mintha a talajon keresztül Henry kezét símíthatná meg.

-Még a sírhelyedet sem ismerem. Nem hagyták, hogy megismerhesselek. - a szél feltámadt, és lágyan suhogott Thomas fülébe.

Mintha  Henry próbált volna szólni hozzá.

 - Ha Johnra hagyod a feljegyzéseidet, sosem kaptam volna őket a kezemhez. Anélkül, sosem tudom meg, hogy milyen nagyszerű ember voltál, és milyen nagy tettet hajtottál végre... Ez a ház őrzött Téged, az emlékeidet, az anyámmal való szerelmedet, az apádért való küzdelmedet, az egész életedet. Ebben a házban, a Te utadat járva, életemben először nem éreztem magamat árvának és magányosnak... De most...Elvettek tőlem mindent, ami tőled maradt. John, mert biztos vagyok benne, hogy ő gyújtotta fel a házat, megölte az emlékedet is. Apám... Teljesen magamra maradtam... Olyan messzeségekbe jutottam, ahonnan nincs visszaút, és minden lépésem a vesztemet okozhatja... Megöltem egy embert... Nem, Hyde ölt meg egy embert. Nem volt ártatlan, tudom jól, de ki vagyok én, hogy igazságot osszak? Lucyt, bár egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem én öltem meg, neki is miattam kellett meghalnia. És most a lányának is. Valaki megmérgezte. Ó, apám, valaki csúf játékot űz velem. Mégis honnan tudta, hogy rá fogok jönni mindenre, hogy tudott annyira pontosan időzíteni, hogy egyetlen másodperccel azelőtt hasson a méreg, hogy én megölném őt? Nem én öltem meg, Maryt, se Lucyt, mégis én vagyok a gyilkosuk. Apám, mondd, hogy bírjam én ezt ki egyedül?

,,Sehogy, Thomas. Nem kell egyedül végigcsinálnod ezt. Itt vagyok veled, egy testben. Az én bűnöm a Te bűnöd, a Te fájdalmad az én fájdalmam. Engedd, hogy segítsek neked. Hagyd, hogy törlesszek Johnnak. Tudom, hogy Te is erre vágysz."- apja helyett Hyde válaszolt neki azon a sátáni hangján, amitől Jekyllnek végigfutott a hideg a hátán.

-Legalább most hagyj nyugtot nekem, Te szörnyeteg.- szorult ökölbe Thomas keze és egész teste megremegett.

,,Ugyan, Jekyll. Rossz emberhez imádkozol. Az apád nem tud Téged megmenteni, hiszen ugyanúgy megadta magát, ahogy Te is. "

Thomas az ajkába harapott, hogy elfojtsa a sírását és a kitörni készülő kiáltását.

,,Te is tudod, hogy John az oka mindennek. Nem akarod, hogy megbűnhődjön az összes fájdalomért és szenvedésért, amit neked okozott?"

-Ennek nem ez a módja...- lihegte Jekyll, és úgy érezte, hogy mindjárt megnyílik alatta a föld és elnyeli őt.

,,Dehogynem. Csak úgy lehet túlélni, ha kezedbe veszed az irányítást. Jekyll, John álszent. És mi mindenkinél jobban gyűlöljük az álszenteket. Játssza itt a gondoskodó apát, át akarja venni az apád szerepét mind a Te, mind az anyád életében, közben pedig folyamatosan az utadba áll. Az utunkba."

-Először... meg kell bizonyosodnom afelől, hogy John ölte meg Lucyt és Maryt... És ha tényleg igaz, amit állítasz...Akkor onnantól kezdve...- Thomas felemelte a fejét, és szemében ismét zöld fény csillant meg.- Én irányítok.