Emma abban a pillanatban tudta, hogy Thomas elveszett. Ugyanabba az ördögi, őrült, mindenre képes tekintetbe nézett, mint amilyen annak idején Henryé volt. Felugrott a helyéről, és az ajtó felé kezdett hátrálni.
-Anyám, menjen innen, amíg még tud! Nem tudom őt sokáig megfékezni. Ártani fog magának - lihegte Thomas, és megkapaszkodott az asztalában, megálljt parancsolt remegő lábainak, hogy nehogy Emmának rontson.
Emma meg sem próbált segíteni a fiának, amikor végre rátalált a kilincsre, lenyomta, és kirohant a szobából, és bezárta maga mögött az ajtót.
Hirtelen levegőtlenné vált a szoba. A mindig világos, barátságos szoba, ahol Thomas felnőtt, hirtelen szűk börtönné változott. A bútorok, az ágy, az asztal, a csillár, amit mind Thomas ízlését tükrözte, most fenyegető, mozgó árnyakká változtak. A férfi lábai összecsuklottak, és a földre rogyott.
-Miért kínzol engem? Miért, miért, mit ártottam én? Én csak be akartam teljesíteni apám vágyát, és segíteni az emberiségen... Miért estem áldozatul a saját munkámnak? Miért sötétült el a világ, miért nincs egy vigaszt adó reménysugár? Istenem, hol vagy most? -Thomas hangja sírásba fulladt, reszketeg kezével viszont már a hajához közeledett.
-Hallgass el, testvér, előlem úgysem menekülsz. El ne hidd, hogy elaludt a tűz... Fellángol, hisz benned él, hát miért ne szeretnéd? Üdvözöld hát az örökölt vendéget, fogadd szívedbe és testedbe, mert soha nem fog elmenni. Látod? Anyád is, John is, Eileen is, mindenki elhagyott. Én viszont örökre itt maradok. Állj fel, és fogadd el a veszteségedet. Elvesztél, Jekyll. Vége a harcnak.
A férfi látta a tükörben saját tükörképét, mégis mintha valaki teljesen más lett volna ott a padlón. Valaki ördögibb, sátánibb, kegyetlenebb. Valaki, aki ő, és mégsem. Haja a vállára hullott, és hiába takarta el az őrült tekintetet, Jekyll nemcsak érezte, de látta is, hogy Hyde most erősebb, mint valaha volt.
-Hallgass, hisz nem vagy, ha behunyom szemem, senki nem vagy neved feledem. Én hoztalak létre Téged, hát én is foglak Téged elpusztítani. Te nem létezel. Nem létezhetsz.
-Ugyan, Jekyll, egy test és egy vér vagyunk mi ketten, hiszen ismerem minden hibádat, minden fájdalmadat, minden vágyadat. Érzem az őrjítő félelmedet. Csak nem hiszed, hogy erősebb vagy nálam? Ugye, nem hiszed, Jekyll?
-Hol voltál, amikor anyám magához ölelt gyerekként? Hol voltál, amikor Eileen-nel táncoltam? Hol voltál, amikor igazán boldog voltam? Mert voltam igazán boldog, csak Te a fájdalmamból táplálkozol, és mindent tönkreteszel.
-Nem, Jekyll, a világ tett téged tönkre. És bosszúra vágysz. Nézz tükörbe Jekyll, végül mégis megadtad magad nekem. Tudod, hogy igazam van. Én csak igazságot akarok magunknak. Add fel a harcot, Jekyll, vége van.
-Igen, vége van, most elnyel az éjjel, nem jön a hold neked még egyszer, a hajnali fény csakis engem ébreszt fel! Nem engedem, hogy ami még tiszta és jó bennem azt is bemocskold. El fogsz tűnni, Hyde, és senki nem fogja megtudni, hogy mit tettél velem!
-Ébredj fel, Jekyll, élek, nem az álmod szólt. Hyde, az nemcsak volt, soha nem hagylak ne félj. Akár tetszik, akár nem, kettőnknek jutott itt egy esély.
-Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hagyom, hogy uralkodj rajtam. Annyi mindent túléltem már, Téged is túl foglak. Sorsomat én írom, nem teszek úgy ahogy képzelted. Aki nincs, nem létezhet!
-Benned él a Sátán örökké!
-Nem!
-Nincs más út, nincs Isten többé!
-De, él!
-Én nem válok köddé, művünk mondd, miért fáj, hisz megfizettünk annak, akik ártott neked, és nekünk? Hisz egy ember Jekyll és Hyde.
-Nem!
-Ó, Jekyll, miért akarsz magadnak hazudni?
-Ennyi volt! Ebből elég!- Thomas megpróbált felállni, de próbálkozása túl erőtlen volt.
-Látod, még felállni sincs erőd nélkülem! Fogadd el, Jekyll, legyőztelek.
-Dögölj meg Hyde, pusztulj el a pokol tüzében!
-Ott majd folytatjuk, Jekyll!- a szobát vérfagyasztó kacaj töltötte be.
Hyde hirtelen elhallgatott, a bútorok visszamásztak eredeti formájukba és helyükre. A szoba világosabb lett, és Thomas úgy érezte: végre újra ura a testének. Most sikerült felállnia, és a könyvespolcához lépett, levette a Bibliát, és térdre ereszkedett az ágya mellett.
-Ahová az ember és a tudomány már nem ér fel, ott van Isten...-motyogta, és imára kulcsolta a kezét.
-Közeleg az utolsó órád, Hyde. Elárulok egy titkot: Te is alábecsültél engem - mondta, amikor befejezte az imát.
أنت تقرأ
A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT
أدب الهواة25 év telt el Dr. Henry Jekyll rejtélyes halála óta. Azóta a fia, Thomas Henry Jekyll felnőtt férfi lett, és édesanyja bánatára nemcsak külsőleg hasonlít édesapjára, de ugyanolyan szenvedéllyel érdeklődik a gyógyítás iránt. Emma és John együttes erő...
