A vér nem válik vízzé (Jekyll és Hyde ff.)-BEFEJEZETT

18.rész

Remegő kézzel simított végig a haján, és igyekezett mélyeket lélegeznie. Tudta, hogyha egy pillanatra is elveszíti a kontrollt az idegessége felett, azzal mindent elronthat.

-Eileen, üljön le...- próbálta a földre segíteni Thomas a nőt, de ő csak intett a kezével, és megfeszítette remegő lábait.

-Segítenie kell, nincs más, akihez mehetnék... - suttogta elhaló hangon.- Beszélnünk kell valahol négyszemközt.

Thomas nagyot nyelt, és igyekezett az agyába tóduló kérdésekről tudomást sem venni. Megragadta a nő csuklóját, és ahogy futólépésben távolodtak a háztól, úgy nyelte el őket az éjszaka.

A férfi édesapja házához vezette Eileent. Amikor bementek, benyitott Henry dolgozószobájába, ahol bár vastagon állt a por, és látszott a szobán, hogy régen nem járt benne senki, Eileen ezzel nem törődött és leroskadt az egyik fotelre.

Thomas leguggolt a reszkető nő elé, és megfogta a kezeit.

-Kérem, Eileen... -szólalt meg fáradt hangon. Nem az éjszakázástól merült ki, nem a saját problémái szívták le az energiát, hanem az, hogy Eileent szenvedni látta. A nő minden egyes lélegzetvételével újra zokogni kezdett, hiába próbálta megkeményíteni a szívét.

-Apám talált rá a szalonban... Elvágták a torkát...- szipogta, és görcsösen kapaszkodott a férfi kezébe.

-Egyedül volt otthon?- kérdezte Thomas, és igyekezett elkapni Eileen tekintetét, aki végig lefelé nézett.

-Apám mostanában mindig valamelyik kocsmában tölti az éjszakát... Aztán minden reggel megfogadja, hogy soha többet nem bántja meg anyámat... Hát most már tényleg be tudja tartani az ígéretét.

-Folytassa, Eileen...- Thomas olyan gyöngédséggel mondta ki ezt a nevet, hogy a lány szíve egy pillanat erejéig elfelejtette a fájdalmát, és a boldogság lángjával égett. De csak egy pillanatig. Utána tovább emésztette és feketítette a gyász a szívét.

-Én a nővéremmel élek pár éve, mert nem bírtam elviselni, ahogy apám és anyám egy-egy éjszakai tivornya után veszekednek. Hálásnak mondhatom magunkat, hogy erre áldásukat adták: tudom, legtöbben csak férjjel az oldalukon hagyhatják el az atyai házat. Értem, és a nővéremért apánk küldetett, a rendőrök kihallgatták apánkat. Szegény édesapám túlontúl őszinte volt, és elmesélte, hogy voltak anyámmal összetűzéseik és neki kihágásai is. Így most a rendőrök szemében ő az első számú gyanúsított... -Eileen összekulcsolt kezeit Thomas kezeivel együtt esküre emelte.-Pedig esküszöm az élő Istenre, neki ehhez semmi köze. Apám nem tökéletes, de nem is gyilkos!

-Jól van. Én elhiszem - bólintott Thomas, mire Eileen testéből hatalmas sóhaj szakadt ki.

-De a rendőrök nem egyedül jöttek... Velük volt Benedict is...- ingatta a fejét Eileen úgy, mintha még most sem hinne annak, amit látott.-Fogalmam sincs, hogy tudta meg, de neki mindenhol vannak kapcsolatai. Végig bent lehetett apám kihallgatásánál, és ott együttérzően próbálta apám helyzetét szépíteni, de hallottam, hogy amint kiment a hadnaggyal, rögtön azt mondta, hogy szerinte minden apám ellen szól... Így tudtam, hogy ő sem lesz a segítségemre. Fel nem foghatom, hogyha tényleg gyengéd érzelmeket táplál irántam, és lenne rá lehetősége, miért nem enyhíti a fájdalmamat? Ő is tudja, hogy azzal nem lesznek előrébb, ha szegény apámat kínozzák...

Thomas felállt, és fel-alá kezdett sétálni a szobában.

-Azért, mert abban bízik, hogy az apját lecsukják vagy agyonlövik. Mivel az apjának nem volt fiú örököse, így minden vagyona és földje arra száll, aki a lánya választ férjéül. Ezzel Benedict két legyet csapna egy csapásra: el akarja majd magával hitetni, hogy a házasság az egyetlen útja annak, hogy az élete helyrejöjjön és elnyeri az Ön kezét, és egy kisebb vagyont is felhalmoz magának.

Eileen a könnyeitől már csak a férfi sziluettjét látta, de aztán homlokát a tenyerébe temette és felsóhajtott.

-Sosem fogok hozzámenni feleségül.

-Nem is kell. Meg fogjuk menteni az édesapját - bólintott Thomas, mintha ez már meg is történt volna.

-Nem ezt érdemelte... Anyám sokat hibázott, de nem ezt érdemelte...-sírta halkan Eileen, és ez jobban fájt Thomasnak, mint amikor zokogását kellett hallgatnia. Megállt, szeméből a szenvedélyes láng kihunyt, és együttérzően hajolt le a lányhoz. Eileen hirtelen megrázta magát, letörölte a könnyeit, és felugrott a helyéről.

-Vissza kell mennem apámhoz. Nem hagyhatom se őt, se a nővéremet magára... -mondta, és az ajtó felé indult volna, de Thomas megragadta a csuklóját, és magához ölelte a lányt. Eileen újra felsírt az ölelésében, mire Thomas gyengéden megsimogatta a hátát.

-Meg fogjuk találni a gyilkost, és kegyetlenül meg fog fizetni érte...- Thomas akkor értette meg, hogy nem ő végzett Lucyvel. Nem tudta, hogy hogy és mikor távozott a házból, de abban biztos volt, hogy Lucy akkor még életben volt. Nem Hyde végzett vele, mert Hyde bosszúra szomjazott. Vérét akarta venni annak, aki megölte Lucy Harrist. Holtan kívánta látni azt, aki fájdalmat okozott Eileennek.