JOYCE - Váratlanul

2 .

  Bár láttuk egymást, és kár lett volna tagadni, hisz vagy fél percig egymás szemébe néztünk, nem köszöntünk egymásnak. Sétáltam egy ideig, majd leültem egy asztalhoz, már a harmadik pezsgővel a kezemben. Mármint a harmadikat ittam, nem három pohár volt nálam.

- Hát persze. - motyogtam szemforgatva, amikor bejelentették, hogy Finn beszédet fog tartani, és arra kérnek mindenkit fáradjanak közelebb. Kelletlenül lépegettem az emberek között, az ezüst színű, elegánsan dekoltált ruhámban. Kicsit megigazgattam a spagetti pántot, és a ruha alját, ami comb középig ért. Lehúztam az utolsó kortyot is, ami a poharamban volt, majd a pincér tálcájára tettem, ahonnan egyből vettem is el egy teli poharat. Talán nem kéne ennyit innom! Szólt a vész jelzőm.

- Még most is gyönyörű vagy. - állt meg mellettem Roy. Felé pillanatottam, de ő csak előre figyelt.

- Te is változatlanul jóképű vagy. - fordultam újra a színpad felé, és a számra haraptam, hogy ne mosolyogjak.

- Szóval, egyedül jöttél? - érdeklődött feltűnően körbe pillantva. Furcsának éreztem, hogy annyi idő után beszélgettünk egymással. Valami különös érzés nyomta a mellkasom. Érthető, hisz ő Roy. Életem első szerelme, akivel sok mindent átéltünk, és csúnya vége lett. Az nem lett volna normális, ha közömbös lettem volna a közelében. Vagy nem?

- A bébiszitterünk beteget jelentett, de nekem muszáj volt jönnöm, mert Finn egy fontos ügyfelem. Tom amúgy sincs oda ezekért a puccos estélyekért, bár én se. - fintorogtam egyet.

-Tudom. - egy pillanatra rá néztem, ő is engem figyelt, de elfordítottam a fejem. Persze, hogy tudta.

- Te hogy-hogy itt? - kortyoltam a pezsgőből, ami az ügyfelem szerint valami nagyon drága fajta, és erős is. Igazából Roy sem szerette ezeket az eseményeket, ezért érdeklődtem.

-Anyámat képviselem. Ismered, ő oda van ezért. - mutatott körbe. A beszéd nagyban folyt, de egy szót se hallottam belőle.

- Egyedül jöttél? - fejbem leszidtam magam, amiért ilyeneket kérdeztem. Lehunytam kelletlenül a szemem, és fordítottam a fejem.

- Nem, igazából van kísérőm. Valahol. - gombóc nőtt a torkomban, a válaszát hallva.

-Oh, gratulálok. - mosolyogtam rá vidáman. Bár nem őszintén, főleg mert még mindig zavarba ejtett, hogy vele beszélgettem.

- Jaa, nem a barátnőm, csak a titkárnőm. - rá vezettem az "Ez most komoly?" tekintetem. Majd egyszerre nevettünk fel, persze halkan. - Hát kellett egy kísérő. - vonta meg a vállát. Komolyan, mintha kicsit könnyebbé váltam volna. Lehúztam a pezsgőt, pedig még sok volt a pohárban. Nem szabadna, hogy érzelmi hullámaim legyenek miatta! Szedni kezdtem a lábam az egyik pincér lány után, akitől újabb italt szereztem, miközben az üres pohár a kezemben maradt.

- Fenébe. - magamban morogva hagytam egy random asztalon. Nem teheti ezt velem a közelsége! Nem tehetem ezt Tommal! A beszédnek vége volt, így, még fogjuk rá értelmileg jó állapotban, megkerestem Finnt.

- Joyce. - fordult felém vidáman.

- Szervusz. - mosolyogtam vissza, de már inkább csak nevetni volt kedvem. Muszáj viselkednem, főleg ennyi idősen, meg mert elvileg komoly üzletasszony vagyok. Hajtogattam magamban. A kezem a szám elé tettem, ezzel segítve, hogy elnyomja a nevetésem.

- Örülök, hogy eljöttél. Mit szólsz a beszédhez? - egy szót se hallottam belőle. Biztosra veszem, hogy baromi unalmas volt, mert minden beszéd az.

- Nagyon jól összetetted. - egyre nehezebben fogtam vissza magam.
- Tudod, az egész hely, csodás. Jól is éreztem magam, de ideje mennem!- ez így is volt. Főleg, hogy nem rég Roy is megjelent, és fura lett köztünk a levegő.