JOYCE - Váratlanul

17.

   A Roytól kapott dopping addig tartott ki, míg be nem gurultam a házunk elé. Boldogság érzése félelemmé változott, és egy nagy súly nyomta a mellkasom. Nagyot nyelve szálltam ki a kocsiból, kopogott a cipőm sarka a térkövön, ahogy közeledtem az ajtóhoz.

- Jó reggelt! - Tom már a konyhában itta a reggeli kávéját.

- Jó reggelt! - nem mertem közelebb menni, hisz féltem, hogy megérzi rajtam Roy illatát.

- Sikerült megnyugtatni? - érdeklődött kíváncsian, mire értetlenül pislogtam. - Oliviát. - egyszerre esett le egy nagy kő a mellkasomról, és váltam idegessé, mert majdnem lebuktattam magam. Megint.

- Persze. Csak összevesztek, és eddig nem volt rá példa, hogy ennyire kiakadtak egymásra.- próbáltam lenyelni a gombócot, ami egyre kényelmetlenebb nagyságúra nőtt a torkomban. Minden egyes hazug, áruló szavam, csak hozzá tett, hogy kényelmetlenné váljon.

- Alig pár hete házasok. - szívta be hangosan a levegőt. - Talán nem fog túl sokáig tartani, ha már most menekülőre fogja. - kortyolt a kávéból. - Merre voltatok? - lehet én láttam bele többet a paranoia miatt, de olyan volt mintha a következő hazugságomra lett volna kíváncsi.

- Nem! Valamit tennünk kell anya! - Mia ideges hangja mentett meg, miközben anyával vitázva jöttek le a lépcsőn.

- Mi a baj? Történt valami? - cikázott közöttük a tekintetem.

- Az nem elég baj, hogy elveszik egy veséjét? - nézett rám hitetlenkedve a hasonmásom. - Tennünk kell valamit! Nem egendem, hogy megrövidítse az anyám életét az a seggfej.- teljesen megértettem őt, de a lányom élete mégis csak veszélyben volt.

- Senki sem akarja ezt Mia, de zsarol

-Mert hagyod neki. Szólj a rendőrségnek, kérj védelmet

- Mégis mennyi időre gondoltad? Szerinted mindenkit aki kedves nekem, egy rendőr kísérget? Vagy mi van ha az egyik az ő embere, vagy a markában a rendőrség, és ezzel el is mondtam mindet. Vond le a következtetést!- magyaráztam indulatosan, mert anyám ellen kellett beszélnem, mindenki biztonsága érdekeben, és rohadtul nem jó száj ízzel tettem.

- Akkor költözzetek el, menjetek Európába míg meg nem hal az a szemét!

- Oda biztos nem. - mind Tom felé fordultunk, aki megfogta a lényeget, de nekem eszembe jutott valami, ha már Európa szóba jött.

- Miért is? - vonta kérdőre Mia.

- Roy is ott van.

- Jézusom Tom. Tudod te mekkora Európa, és hány ország van ott? Nem sok esély van rá, hogy a közeletekben lenne. - fújtatott tehetetlenül a testvérem. Anyámmal viszont egymásra néztünk Roy említésére. Le is sütöttem gyorsan a szemem.

- Te most értél haza? - kérdezett rá.

- Oliviának szüksége volt rám este, szóval vele voltam. - egészen hihetően adtam elő újra, de anya szemében láttam, hogy gyanított valamit.

- Visszatérve a baromra, annyira sok esély van rá, hogy már megint itt van. Legalábbis tegnap eljött valami csajjal Shawn szülinapjára. - anyám tekintete szinte felperzsel.

- Ha meg csaja van, mit izgulsz ezen annyira? Meg hát nem fogja elrabolni tőled Joyt. - kacagott fel Mia, anyám megforgatta a szemét, engem pedig levert a víz is.

- Ígérem kitalálok valamit, hogy senkinek se kelljen adnia semmit Gideonnak!- tipegtem el köztük, és még sem álltam a szobámig. Ekkor már volt is tervem, de nem kötöttem az orrukra. Úgyse mentek volna bele büszkeségből, nekem viszont fontosabb volt Clare, mint a hülyeségük.