JOYCE - Váratlanul

16.

    Az emlékezetes szeretkezésünk után, rendbe szedtük magunkat, majd italt öntve a poharainkba, a kis kanapémon helyezkedtünk el kényelmesen.
    Roy ült hátra dőlve, bokája a térdén pihent, és jobb kezében a whiskys pohár szájával játszott. Másik karja engem ölelt magához, miközben a fejem a vállán feküdt. Oldalasan felhúzott lábamon tartottam az alkoholos pohoramat, amibe talán sűrűbben kortyoltam, mint Roy. Mentségemre szóljon, ő nagyobb adagokban öntötte magába az italt, szóval nem ittam többet, mint ő. Talán. Megbeszéltük, hogy velem marad egy kicsit, és beszélgetük, hisz lenne miről, de azóta is csak szótlanul ülünk egymás szuszogását hallgatva, a csendben. Nem akartam elrontani a légkört, hisz olyan kellemes volt csak ülni egymáshoz simulva. Csakhogy egy gondolat furakodott a fejembe, ami megingatta újra a hitem.

- Roy. - ültem fel, de ő nem vette el a kezét a derekamról. Érdeklődve vezette rám a tekintetét. - Szerinted ez köztünk, csak a szexről szól? - nagyot nyelve a kezeimre pillanatottam, majd zavartan vissza rá. Nem azért jutottam erre, mert ne éreztem volna  a szeretet, csak hát másodjára voltunk kettesben, és máris ruha nélkül találtuk magunkat. Ezért gondoltam, talán csak a szexuális vágy okozza ezeket az érzéseket, amik talán csak délibábok.

- Hogy mi? - láttam a tekintetében, hogy zokon vette, már a feltételezést is. Nem húzódott el, nem haragudott rám, még csak ki sem borult. Lehunyta a szemét, majd szomorúan nézett újra a szemeimbe. - Rettentően sajnálom, hogy ez felmerül benned, mert ez azt jelenti, hogy talán számodra, csak ennyi csupán. - nagyot sóhajtva kortyolt egyet a poharából.
- Nem értelek, hogy miért akarod, elhitetni magaddal, vagy velem, hogy ez kevesebb, mint ami. - nézett rám érdeklődve.

- Én nem. Nem tudom. Csak, egyszerűen folyton, ha a közelemben vagy, azon jár az agyam, hogy megérintselek, és ha meg ez megtörténik, akkor viszont - akadtam el a magyarázkodásban.

- Tudom Joy, de ez nem azt jelenti, hogy csak a szexuális vágy vonz minket egymáshoz. Nekem nem csak olyan gondolataim vannak rólad, ahol meztelenek vagyunk. - helyezkedett el félig szembe velem, hogy ne kelljen oldalra néznie, így viszont már csak a kezemet fogta a szabad kezével.

-Nekem sem. - mondtam ki, hisz nem akartam, hogy az ellenkezőjét gondolja.

- Azért jöttem utánad, mert megijedtem. - értetlenül néztem az aggódó tekintetébe. - Féltem, hogy ha volt rá esély még, hogy elhagyod Tomot, akkor elcseszem azzal, ha nem jövök el megmagyarázni, miért érkeztem egy nővel. - lehajtottam a fejem, a nő említésére, mert nehéz volt akár hallani is róla.

-Nem kell miatta szabadkoznod Roy. Megértem én, hisz úgy hagytál ott, hogy véglegesen lezárjuk ezt közöttünk. Tök egyértelmű, hogy éled az életed. - vettem egy mély levegőt, hogy a gombócot a torkomban lenyomjam.

-Tudnod kell, hogy amikor elhívtam, csak azért tettem, mert azt gondoltam, így talán a szüleid, és Tom

-Békén hagynak. - fejeztem be csalódottan. Csalódtam azokban akik felneveltek, és a lányom apjában is, hogy képesek voltak ilyen sebet ejteni rajta, hogy már védőpajzs nélkül nem tud a közelükbe jönni.

-Igen. - bólintott. - Aztán amikor megláttalak, hogy milyen tekintettel nézel ránk, félni kezdtem, mert...- nagyot sóhajtott. - Tudom, hogy azt mondtam elengedlek, nem működne ez, és ilyenek, de sosem tudom ezt megtenni száz százalékosan. - a szívem izgalmában gyorsabban vert, és talán meg is könnyebbültem.
- Muszáj volt idejönnöm, hogy elmondjam, ha úgy döntesz egyszer, a közeli, vagy távoli jövőben akár, hogy elhagyod őt, és tudnál bennem bízni; nem lesz olyan személy, aki megakadályozhatná, hogy éljek a lehetőséggel. - ahogy a szemembe nézett tudtam, hogy komolyan gondolja. Éreztem, hogy erősíti bennem azt, hogy vele kell lennem. Mégsem voltam képes lépni.