JOYCE - Váratlanul

21.

Roy

- Van, amit jobb nem tudni.- komolysága, és figyelmeztetése ellenére is tudni akartam.

- Már pedig én tudni akarom, mit szabadítok Joyra. - kaján félmosolyt küldött felém, majd bólintott.

- Akkor megkapom a megbízást?

- Igen. - zaklatottan vert a szívem, mert magán akcióba fogok, egy olyan ügyben, amiben érintett sem lennék, ha nem életem szerelme, és a lánya lenne a célpont. Ő nem tudott róla, és valószínűleg nem is igazán akarná, hogy részt vegyek benne bármilyen módon is. Mindössze annyit szeretett volna, ha Clare biztonságban van velem, erre háttér akciót szervezek.

- Rendben. Akkor elmondom mi lesz, amíg megkeresem a new york-i barátom. - lebegtette meg a telefonját, majd pötyögni kezdett. - Először is szeretném, ha tudnád, hogy nehéz, és egyben akciódús életem volt. Most először evezek langyos vizeken, a magánnyomozó asszisztensi munkával. Ez is csak azért van, mert meg kellett húznom magam. Az ismerősöm igazából a pasim, aki profi bérgyilkos. - na ennél a pontnál vált számomra rizikóssá a dolog, de nem hagyott szóhoz jutni. - Nagyon tudja a dolgát, nem csak az embert teszi el láb alól, hanem a megbízójáról is eltűnteti a nyomokat, információkat, amit az áldozatnál talál, hogy gyanúba se kerüljön. - befejezve a dolgát, letette a mobilt a pultra.

- Nem is tudom Orsi, egy bérgyilkos? - sápadok el, aztán csörögni kezd a telefonom. Ismeretlen szám, először Joy jutott eszembe, így felvettem.

- Szevasz. Beszélhetnék a csajommal? - karcos férfi hang, meglepően közvetlenül szólt bele a telefonba, de határozottan. Orsira vezettem a tekintetem, aki már nyújtotta a kezét.

-Tíz percet adj, utána megbeszélünk mindent!- takarta le a mikrofont míg hozzám beszélt. Magára hagytam, bár kissé döbbenten. Remélni mertem csak, hogy nem keverem nagyon zűrbe Joyt, mint amiben így is volt. Percre pontosan tíz perccel később a kihangosított telefonnal jött utánam Orsi.

- Akkor halljam a részleteket. A célpont neve?- összenéztem a nővel, aki biccentett.

- Gideon Fidgerald. Valami nagy kutya

- Tudom ki az, sok vér ragad a kezéhez, sok az ellensége, meg sajnos a barátja is. - újra Orsira pillanatottam aki biztató mosolyt küldött felém.
- Annak a nőnek, személyeknek a neve, akik jobb ha nem kerülnek gyanúba? - mindenkit említettem a felsorolásban, magamat is beleértve, mert fogalmam sem volt, milyen nevek vannak a listáján. Feloldódva már szabadabb vizekre eveztünk, beszéltem neki a képekről is, amikkel Joyt akarta zsarolni, és mindent elmondtam, amit csak tudtam.

- Jó lenne, ha addig se szólna a rendőrségnek. - javasolta Orsi, de nem mehettem el Joyhoz, hogy "Légyszí ne jelentsd fel apád, mert majd én rendezem, a bérgyilkos ismerősömmel, aki amúgy Orsi pasija."

- Ismersz szivi, azt megoldom. Figyelem a hölgy vonalait, és ha hívná a zsekákat, átirányítom.

- Joyce-t is figyeled majd? - döbbentem le.

- Már rajta is vagyok, ahogy Gideon barátunkon is. Már csak egy megfelelő helyszín kell, ahonnan a fejébe engedem azt a több ezer dolláros golyót. - ha azt gondolta ettől elakad a szavam, tévedett. A vörös szépségem élete mindennél többet ért, és amúgy is volt elég pénzem.

- Szükségetek van még rám?

-Nem. - egyszerű rövid válasz. Orsi reménykedve nézett rám, majd a telefonra. Bólintottam, majd ott hagytam neki. Nem tudtam, és nem is akartam tudni mi van a háttérben, miért nincsenek együtt, vagy miért kell bujkálnia, csak leakartam tudni ezt az egészet, ami ha napvilágot lát, börtönbe kerülök.