JOYCE - Váratlanul

24.

Roy

  Újra a saját lakásomban lenni azok után, hogy egy újabb egész hónapig távol voltam, olyan, mintha idegen lettem volna ott. Amikor Joy elzavart, másnap felültem az első gépre, és Londonba utaztam, ahol a munkába temetkeztem. Igaz hogy érdeklődtem arról, hogy milyen állapotban van, de igyekeztem kiverni a fejemből. Naná, hogy nem ment. Tudtam, hogy nincs veszélyben, így nyugodt voltam. David elmondta, hogy bezárkózott, amiből egyből sejtettem, hogy fest. Máris kíváncsivá váltam, vajon milyen alkotásokat ad majd ki a kezei közül. Szóltam Elisanak, hogy hamarosan számíthatunk újabb kiállításra. Ő az egyik munktársam volt, akinek fizettem, hogy Joy kiállításaira menjen el. Körbe fotózta nekem őket, majd azokat, amelyeket kiválasztottam, megvásárolta, persze az én pénzemen. Nem azért, hogy pénzt adjak Joynak, vagy mert azt gondoltam volna rá szorul, hogy megvegyem, hanem mert szerettem az ecsetvonásait. A képek által közvetítette az érzéseit, és azok által akartam minél többet tudni róla, még ha csak távolról is. Anyámnál helyeztem el őket, és a kis külön épületbe jártam, amikor elviselhetetlen volt a magány, a bűntudat, és a hiánya.

  Két héttel a haza utazásom előtt mondta el David, hogy Tom nem marad Joyjal. Semmi mást nem tudtam meg. Nem erősítette meg, hogy esetleg rám vár a vörös szépségem, vagy hogy egyáltalán maradt-e nála esélyem, és ettől feszült lettem. Ekkor kellett döntenem, hogy feladom, vagy teszek egy újabb próbát. Villanykörte kapcsolt fel a fejem felett, ahogy az ötlet hirtelen arcon csapott. Nem tartott sokáig Elisa számáért nyúlni, és elmondani neki a teendőket.
Sok tényező próbált elbizonytalanítani. Mondjuk, hogy Joy alig egy-két hete volt csak szingli. Nem szerette az estélyeket, és amúgyse volt olyan a helyzete, hogy ilyen helyekre legyen kedve menni. Tudtam, hogy Tommal kell beszélnem, hisz neki kell először teljes mértékben elfogadni minket, mert nem akartam, hogy Joy miatta mondjon le rólunk. Meg aztán kellett valaki, aki tesz róla, hogy eljöjjön. Az egész terv egy nagy rizikó vállalás volt. Ettől függetlenül az első utam egy nagy alvás után, Tom bárjába vezetett. Leültem a pultnál, kértem egy üveg sört a csapostól, majd vártam.

-Miért jöttél ide? - Tom teljesen távolságzartóan viselkedett. Tartotta a két lépés távolságot, még kezet sem fogott velem.

- Egy sör mellett szívesen válaszolok. - lóbáltam a kezemben lévő, még félig teli üveget.

- Semmi közünk egymáshoz, még csak közös sincs bennünk, Joyt kivéve, és hogy mind ketten az exei vagyunk. Viszont ez még nem indok arra hogy együtt sörözzek veled. - halványan elmosolyodtam szavai hallatán.

- Nos, pont emiatt vagyok itt. - doboltam az üveg oldalán az ujjaimmal.

- Sejtettem. Ugye nem gondolod, hogy segítek visszaszerezni őt neked, - nézett rám gúnyosan.- főleg, hogy alig két hete hivatalos, hogy köztünk vége? - csak az üveg száját néztem, majd kínosan elmosolyodtam, és rá vezettem a tekintetem. Tom hitetlenkedve horkantott fel. - Kizárt, hogy segítek neked megkapni őt, azok után, ahogy elbántál vele. - joggal tekintett rám vádlón villanó szemekkel, de ami köztünk van Joyce-al, arról fogalma se volt.

- Megértem az álláspontod Tom. Elhiszem, hogy te nem hibáztál életedben ekkorát, és remélem, hogy nem is tudod meg soha, milyen érzés! Mert önpusztító abban élni, hogy tönkre tettem, azt akit szeretek, mert... Még csak azt sem tudom miért. Egy barom voltam. - beszéltem végig őszintén a szemébe. - Megérdemelten emészt hat éve a bűntudat. Megérdemelten szenvedek a hiányától, attól a naptól kezdve, hogy elhagyatott. Kinyílt a szemem, és visszatért a józan eszem, csak már késő volt. David kérésére félre álltam, de sosem szűntem meg szeretni őt. - Tom elfordította rólam a tekintetét.
- Most a sors újra keresztezte az utunkat, és az, hogy őt is ennyire felkavarta, összezavarta ez az egész, számomra azt bizonyítja, hogy bár elnyomták a feléd táplált érzései, de nem múlt el, amit irántam érzett. Meg kell próbálnom Tom! Nem engedhetem el újra! - az asztallapról rám vezette újra tekintetét. Méregetett, és mérlegelt. Ő is szerette Joyt, megértettem, hogy nem könnyű ez neki. - Megint neki a legnehezebb, mert összezavarodott, mert választania kellett. - sóhajtottam fájdalmasan.