JOYCE - Váratlanul

14.

Roy

     Teljesen gyanútlanul vezettem el anyámhoz, aki valami fontos ügy miatt kérte, hogy látogassam meg. Nem mintha nem tenném ezt hetente meg.
  A városban alig lehetett haladni, így igen csak lassan jutottam el a családi házunkhoz. A szemem észrevétlenül siklott a külön álló épületre, ahol fontos, és nagyon értékes dolgaimat tároltam, de ahelyett, hogy betértem volna oda, a lábaim vittek tovább anyámhoz, aki a nappaliban olvasott valamit. Elég sápadtnak tűnt elsőre, ami megijesztett.

- Szia anya. Minden rendben? - köszöntöttem két puszival, mire a szokásos kedves mosolyával reagált, miközben mellé ültem.

-Szia fiam. Jól vagyok, csak kicsit betegeskedem. Emiatt hívtalak. - tette szabaddá a kezét, majd kijjebb csúszott a kanapén, és felém fordult.

- Miben tudok segíteni? Hívjak orvost?-nyugtatóan megfogta a kezem.

- Már voltam orvosnál Roy. - szórakozott rajtam. - Arról lenne szó, hogy lesz egy jótékonysági bál, ahova hivatalos vagyok, de így nem mehetek. Nagyon fontos lenne számomra, hogy elmenj helyettem. - nézett mélyen a szemembe.

-Tudod mennyire utálom ezeket az estélyeket. - fintorodtam el.

- Talán ez most más lesz. Sosem tudhatod mit hoz a sors. - paskolta meg mosolyogva a kezem. - Higyj nekem! Nem kérek tőled sokat, csak hogy menj el a nevemben, vegyél valamit a pénzemen, és ennyi. Ennyit igazán megtehetsz az anyádért, na meg jótékonyságból!- nem tudtam nemet mondani, pedig nem füllött rá a fogam, hogy bájologjak bárkivel is. Fogalmam nem volt mi lehetne más, mint akármelyik másik estélyen.

- Most az egyszer, de többször ne engem rángass ebbe bele! - mondtam határozottan, de ő csak vigyorgott.
- Mit mondtak az orvosnál? - érdeklődtem, hisz a sápadtságon kívül nem látszik betegnek.

- Megfújt a szél fiam. Idős vagyok már, gyengébb az immunrendszerem, és emiatt betegeskedem. Ne aggódj miattam! Megleszek. - nyugtatgatott, majd még maradtam kicsit, viszont délután még várt egy per a bíróságon.

   Csak este vettem a kezembe, a meghívót, amit anyám adott. Akkor olvastam el, hogy a hétvégére szól, és hogy vihetek plusz egy főt. Nem igazán akartam egyedül menni, hisz nem tudtam, hogy ismerek-e majd ott valakit. Csakhogy nem tudtam kit vihetnék magammal. Így jött az a hülye ötlet, hogy magammal hívom a titkárnőmet, aki leszbikus, szóval nem volt veszély, hogy félre érti a helyzetet. Egyébként Maya egy kedves, és nagyon csinos, dekoratív nő. Biztos voltam benne, hogy lélegzetelállítóan néz ki egy szép estélyiben.

-Jó reggelt! - várt már korán, egy mosollyal az arcán, az irodám előtti asztalánál.

-Neked is! Gyere velem kérlek! - fel is pattant a székből, majd az ajtóban megvárva magam elé engedtem.

- Miben lehetek a segítségedre? - már az első nap kértem rá, hogy tegeződjünk, hisz nagyjából egy idősek vagyunk, és kellemetlen volt számomra, hogy magázott.

- Nos, az a helyzet, hogy hivatalos vagyok egy jótékonysági estre, ahova vihetek plusz egy főt. Rád gondoltam, mert őszintén, más jelöltem nincs. Szóval esetleg, ráérsz ezen a hétvégén? - döbbenten pislogott felém, mint aki nem igazán érti a szavaimat.

- Sajnálom Roy, de én nem táplálok irántad gyengéd érzelmeket. - mondta kínosan rám tekintve.

- Jajj Maya. - nevettem el magam a kényelmetlen helyzet miatt. - Nos, én sem irántad, emiatt is gondoltam rád, mint szimpla kísérő, hogy ne legyek egyedül. - magyaráztam el neki, mire láthatóan megkönnyebbült.

-Ebben az esetben ráérek. - kacagta el magát.

-Van szép estélyid, vagy esetleg adjak rá pénzt, hogy tudj venni egyet? - próbáltam udvariasan rá kérdezni, hisz tudtam, hogy hiába adok kiemelkedő fizetést neki, az nem egy akkora összeg, hogy bármit megengedjen magának.