JOYCE - Váratlanul

12.

  Stresszesen telt el pár nap, és nem jelentkezett Gideon, de nem reménykedtem, tudtam hogy nem felejtett el.
   Mindenki tudta, mi a helyzet, de senkire sem voltam kíváncsi. Egyedül Tom, és a lányunk voltak közel hozzám, hisz együtt éltünk. Tom kiakadt a hír hallatán, és kibúvót keresett, de leállítottam, mondván, hogy nincs. Nem akartam Clare életét kockáztatni, akkor inkább vigye a vesémet az az ember. Anyám is akart velem beszélni, de csak veszekedés lett a vége, mert nagyon zokon vettem ezt a hazugságukat. Nagyon sok mindent a helyén kezeltem életemben, sokszor viselkedtem érettebben, mint várható volt, de most már nem ment. Elegem lett a titkokból, belefáradtam, hogy én legyek mindig az érett, a tudatos. Annyi minden volt bennem, hogy képtelen voltam tovább tartani magam. Kiabáltam anyával, apával majd újra a vásznaimhoz fordultam, de csak dühösen borítottam fel az állványt is. Mivel nem állt meg a világ, csak mert bennem minden romokban hevert, ezért el kellett mennem dolgozni. Majd amikor a legkevésbé számítottam rá, akkor lépte át az irodám küszöbét.

- Lányom. - mosolygott rám.

-Nem vagyok a lánya. - válaszoltam ingerülten.

-Igazad van, hagyjuk a formaságokat. Holnapra van időpontod a vizsgálatokra, amik szükségesek, mielőtt a vesédet belém műtik. Igazából először csak egy vérvétel lesz. - nagyot nyeltem idegességemben. Egyáltalán nem akartam műtétet. Még egy injekciós tűt se szívesen láttam.

- Rendben. Melyik kórházba? - vettem kezembe egy tollat, hogy felírjam.

-Érted küldetek majd egy autót, csak itt legyél kilenckor! - ült le szembe velem a székre.

-Mit akar még? - néztem értetlenül a cselekedetét.

- Ismerkedni a lányommal, aki a donorom lesz. - az az undorító mosolya egy percre sem tűnt el.

-Nekem erre nincs időm. - mondtam határozottan.

- Kelleni fog egy örökös.  Rád hagyom majd minden vagyonom, ha egyszer meghalok, amiért feláldozod értem az egyik szervedet. - várakozón figyelt engem.

-Nem kell a piszkos pénze. - ráztam meg a fejem..

- Nem élhetek örökké, de ha már nem leszek, a leszármazottamnál legyen, amiért megdolgoztam. Akkor is, ha te nem akarod. - viszketett a tenyerem, ahogy az arcát néztem.

- Csak annyit kérek a vesémért cserébe, hogy aztán felejtse el, hogy létezünk! - jót nevetett rajtam.

- Makacs gyermek vagy. Tetszik. Sokra viheted még, ha egy kicsit gátlástalanabb mersz lenni. - nézelődött.

- Nem akarok az lenni. Tisztességesen akarom a dolgaimat rendezni. - hahotázva csapott a combjára.

-A tisztességes ember nem csalja a párját, egy másik férfival lányom. - szórakozott tovább, míg engem levert a víz mérgemben. - Ugyan előttem ne szégyelld magad! Jó magam sem voltam hűséges soha. - legyintett, és egyre csak jobban utáltam magam, hogy ennek a férfinak a lánya vagyok.

- Joy. - kopogva lépett be Kim az ajtón. - Emerson úr ide kint vár. - Gideonra vezettem a tekintetem, aki nagyot sóhajtva, de fel állt.

-Holnap jön az autó. - mondta még mielőtt elhagyta az irodám.

Helyét John vette át, és ült velem szembe. Szerencsére nem személyeskedtünk, csak kibérelte a legnagyobb helyet amivel szolgálni tudtam. Az időpont keresés tartott kicsit hosszabb ideig, de utána neki is sietős dolga akadt.

- Ez meg mit keresett itt? - Tom állt mérgesen az ajtóban.

-Kibérelte az egyik galériát miért? - fordultam vissza az iratokhoz.