Akik a városban éltek azok haza mehettek elkészüli a karácsonyi ebédre, akik pedig messzebb laktak, mint én azok maradtak. Nem sokan maradtuk, ha 10-en összesen. De nem volt baj, mert viccesen és elég érdekes beszélgetéssekkel töltöttük az időt. Elmentem átvettem a mosdóban a csúnya pulcsimat a mondhatni ünneplős ruhámra. Egy sima egyszerű fekete térdig érő elől kötős ruha volt rajtam. Szeretem ezt a ruhát, mivel kicsit karcsúsít. Amint kiléptem a női mosdóból neki mentem valakinek.
-Jajj, bocsi ne haragudj...?
Ábel volt az. Egy fekete pulcsiban, kesztyűben és csizmában. Ekkor tudatosult bennem, hogy ő volt az, aki figyelt az udvaron.
-Teeee!! Te voltál az, aki ott állt az udvaron a kapufa mellett!
- Bocs nem tudom miről beszélsz, majd fogta magát és lerohant a hátsó lépcsőn.
-Héééé, kiabáltam utána, de úgy rohant el, mint aki meg sem hallotta.
Én ezt nem értem. Biztos ő volt az, aki ott állt reggel az udvaron. De miért tagadta le, miért rohant el? Visszasétáltam az osztályba, majd ahogy beértem az osztályba csak a lányokat találtam ott. Mindenki egyszerre: WOOOW, Emese ez a ruha nagyon jól áll.
-Jaj, köszönöm lányok, de mindannyian nagyon dögösek vagyok, ezekben a ruhákban!
YOU ARE READING
Igen (Befejezett)
Mystery / ThrillerEmese, aki csak ágy átlagos tinédzser nagyban várja a jól megérdemelt téli szünetet, ám jön egy srác kinek neve Ábel, elhódítja bájával a tinédzser lányt. Mesél neki ezt meg azt, ám Emese nem hisz neki, végül a mesék életre kelnek és ő maga fogja ez...
