Igen (Befejezett)

...

Körülömlöttem elhalkult minden. Fel sem tűnt, hogy szinte alig maradtak szörnyek. Csak Ábelre tudtam csak nézni, aki viszont már nem élheti meg azt, hogy nem lesznek arcnélküliek. Hirtelen egy ponton kisütött a nap. Addig életemben nem gondoltam volna, hogy megélem Jézus második eljövetelét, de igen. Belenéztem a fénybe és láttam, hogy Eiji-San leereszkedik belőle, úgy mint, amikor az ufók elrabolják az embereket. Nagyon meglepődtem. Nem számítottam arra, hogy megjelenik mindenki elött.

-Eiji-San kiabáltam neki.

Amint meglátta, hogy hol vagyok pici tömzsi testével elkezdett felém rohanni. Már csak egy szörny maradt, aki nem más volt, mint a királynő. Egyből elindult Eiji-San hoz. De Eiji-San egy pillanatra sem rémült meg. A kis botjával suhintott hármat és három részre szabdalta a királynőt. Szerintem nem csak én, hanem mindenki csodálkozott. Nem is csak azon, hogy három vágás kellett volna ahhoz hogy meghaljon, hanem azon is, ahogy Eiji-San megjelent. A többiek körbenéztek, hogy nem e maradt még valahol szörny. Addig Eiji-San odarohant hozzánk. A metál zene tovább szólt a hangfalakból.

-Eiji-San tud segíteni? Kérem segítenie kell!

-Persze drágám. Segítek neki, hiszen azért jöttem. Fentről figyeltem mindent, de amikor meghallottam a fájdalmas kiálltásodat rögtön tudtam, hogy baj van. És amiért ilyen bátran vállaltad a harcot nyilván segítek neked.

Ellökött engem Ábeltől. A kezeit a hasa felé emelte és elkezdett valamit motyogni. Az ég megnyílt és az összes fény Ábelre irányult. Sosem láttam ehhez foghatót. A keze alatt elkezdett világítani és Ábel hasa kezdett összeforrni. Talán két perc volt az egész, amikor megláttam, hogy elkezdte mozgatni a kezét.

-ISTENEM. SIKERÜLT! ÉL. Eiji-San ezt hogyan tudom meghálálni magának?

-Drágám. Elég nekem az is, hogy láthattalak. Igaz nem Klárám vagy, de megenyhült a szívem. Nem kell adni nekem semmit. Remélhetőleg már nem fogunk találkozni.
Ábel megpróbált felülni. Odamentem hozzá és a fejét az ölembe fektettem. Eiji-San, köszönöm, de mire visszanéztem eltűnt. Sosem fogom elfelejteni, hogy visszahozta nekem Ábelt és nem csak nekem, hanem a családjának is.

-Mi történt? Kérdezte tőlem elég értetlenül.

-Ábel, Eiji-San visszahozott a halálból. Éreztem, ahogy az arcomon végig gördülnek a könnycseppek. Hirtelen megcsókoltam és a homlokomat a homlokára tettem. Most már jöhet az igazi randi. Próbáltam röhögni, de nem úgy jött ki belőlem a röhösés, ahogy terveztem…