Igen (Befejezett)

5.RÉSZ. December 17

5.RÉSZ: december 17.

Tegnap megbeszéltük, hogy reggel 10 órára átjön Ábel. Nem tudom, hogy hogyan fogunk elférni, hogy ne legyen annyira kínos a szitu, mert egy kis lakásban élünk a második emeleten, ahol nincs nagy hely... De legalább lesz elég időm arra, hogy elkészüljek. Mivel nem kell sokat sétálni a szoba és a fürdőszoba között. 8 órakor kikeltem az ágyból. Kisétáltam a konyhába és észrevettem, hogy az asztalon van egy levél. Szeretem, amikor hagynak nekem levelet. Általában az összeset elszoktam tenni emlékbe. Felemeltem a lapot és elkezdtem olvasni. Addig a tollat visszaraktam a helyére. Amit anya levélírás után előszeretettel ott hagy az asztalon. A levélben ez állt.

„Jó reggelt Emese!
Remélem, hogy jól aludtál. Mi elindultunk mamához majd csak holnap jövünk, ha minden jól fog sikerülni.
Vigyázz magadra és hívj, ha bármi baj van, vagy kell valami. Van pénz az asztalon, abból vegyél magadnak valamit, ha szükséged van rá.
Majd hívunk este.
Puszi: Anya, Apa, Bogyi

Az asztalon egy tízest hagytak ott. Fogtam és eltettem a pénztárcába. Végül is nem hagyhatom ott, mivel ma vendéget várok. Gyorsan megreggeliztem. Pirítóst csináltam magamnak és azt vajjal, sonkával, paradicsommal és csípőspaprikával megettem. Reggeli után megcsináltam a hajamat, szépen felöltöztem. Végül is nem lehetek egyszerű itthoni ruhában ma. Tettem fel szempilla spirált és rendet raktam a szobámba és a konyhában. Ránéztem az órára és pont tízóra lett. Ábel viszont még sehol nem volt. Nagyon érdekel, hogy miről szeretne velem beszélni. Ez miatt este sem tudtam nyugodtan aludni.

*Megszólal a kapucsengő*
Felvettem a telefont és beleszóltam.

-Igen?

-Szia én vagyok.

-Ki az az én vagyok? Hülyéskedtem ugyan is hadd egye a fene amiért ilyen sokat késett.

-Ábel vagyok, miért mást is vársz?

-Hát lebuktam. Mondtam nevetve. Gyere fel a második emeletre. Azzal letettem a kaputelefont. Gyorsan feltettem még egy Essence-s szájfényt és kinyitottam a bejárati ajtót. Megláttam Ábelt, ahogy kettesével szedi a lépcsőfokokat. Fekete pulcsiban és fekete nadrágban volt és egy fura medál lógott a nyakán. Még mindig nem értem, hogy nem fázik. Meglátott és elmosolyodott.

-Szia, emelte fel a kezét.

-Hali, aztán kinyitottam az ajtót jelezve neki, hogy bejöhet. De ő csak megállt az ajtó elött és várt.

-Mire vársz tapsra? Gyere már be, mert megfagyok. Mondtam kicsit kellemetlenül. Remélem a szomszédok nem látták és nem kezdenek el pletykálni rólunk.

-Jó, oké. Belépett a lakásba és megállt a folyosó közepén. Én addig becsuktam az ajtót.

-Nos, itt vagyunk. Senki nem hall és senki nem lát minket. Kérlek menj be a szobába és foglalj helyet valahol. Én hozok addig valamit inni. Mit kérsz? Van Cola, víz, szörp, sprite, gyümölcslé.

-Egy pohár Colát kérek szépen, aztán azzal a lendülettel bement a szobámba. Én gyorsan öntöttem mind kettőnknek Colát és bevittem a szobába.

-Itt van az üdítő tessék. Nyilván az én ágyamon foglalt helyet. Nincs nagy szobánk és ahova le lehet ülni az két darab ágy. Az egyik az enyém a másik pedig a húgomé. Neki sikerült az én ágyamat elfoglalni. Oda adtam neki a Colát és leültem vele szemben az ágyra törökülésben.

-Igen, hallgatlak. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szeretnél mondani.

-Nos, lehet nem fogod elhinni, amit mondok. Vagyis biztos vagyok, hogy nem fogod elhinni.