Igen (Befejezett)

...

Nem tűrhettem, hogy egy ilyen csatában haljon meg. Nem szabad meghalni. A nőnek a szorításából, aki gondolom a királynő lehet. Muszáj kiszabadulnom. Mint nő a nőnek elkezdtem sértegetni.

-HALLOD TE! TE RIBI! IGEN HOZZÁD BESZÉLEK. Nézett rám. A legjobbkor meg sem szólalhatott volna a Dying song.

-DIE, DIE ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!

Hatalmas erőt kaptam ennek a zenének a hallatára. Nem is kellett tovább piszkálnom. Annyit mozgolódtam, hogy csak úgy simán elejtett, de nem, hogy felrobbanna...

Gyorsan összeszedtem magamat és odarohantam Ábelhez, amilyen gyorsan csak tudtam. A víz partján feküdt és nem igazán adott magáról életjeleket. Útközben megragadtam egy kést, amit valószínűleg az egyik ilyen ejtett el. Amekkora erővel csak tudtam oda rohantam és még én magam is meglepődtem, ahogy ráugrottam az arcnélkülire és szanaszét vagdostam a fejét és voltam még olyan kedves hozzá, hogy bele nyomtam a vízbe és hagytam megfulladni.

-GONDOLTAD CSAK SIMÁN KINYÍROD A PALIMAT? Ordítottam rá, bár már semmi értelme nem volt, mert meghalt. Oda rohantam Ábelhez, aki nagyon vérzett.

-NE, NE, NE Nem halhatsz meg. Ez nem így működik, semmi féle képpen nem így működik! Itt legalábbis nem. Kérlek ne hagy itt Ábel.

-Emese! A kezeden.

-Mi? Mi van a kezemen?
Odanéztem és tele volt arcnélküli vérrel. De Ági néni ilyenkor már szétrobban én pedig nem.

-Nem haltam meg! Ránéztem Ábelre, de ő már erre nem reagált. Fehérré sápadt arccal feküdt a földön és a feje a hideg vízbe ért bele. A kicsi hullámok lökdösték a testét.

-NEEEEEEEEEEEE!