Igen (Befejezett)

December 18

Reggel hat óra van. Pont elláttam az asztalon lévő óráig. Egy idegen ágyban és idegen szobában keltem fel. Be voltam takarva és pizsamában voltam?? Egy kart éreztem a fejemre téve. Felültem és láttam, hogy Ábel ül mellettem az ágyon. Vagyis inkább alszik. Aranyos, amikor alszik. Raszta haja szanaszét állt, mert nem fogta össze mint, ahogy szokta nap, mint nap. Nem akartam egyből felkelteni, ezért az ágyban ülve körbenéztem a szobában. Elsőnek a mobilomra pillantottam. Láttam, hogy anya keresett este tizenegy órakor. Bekapcsolta a mobilnetet és a családcsoportba érkezett egy üzenet.

-Jó éjszakát Emese. Már hívtunk egyszer, de nem vetted fel. Gondolom már aludtál. Ha reggel felkelsz hívj, Puszi.

Gyorsan írtam nekik:

-Sziasztok. Jó reggelt mindenkinek. Én most keltem. Délután hívlak titeket. Legyen szép napotok puszi.
Folytattam a szoba felmérését elég kupis volt és ahogy jobban megfigyeltem a széken az íróasztal elött még talán használt alsógatya is volt. Fúj. Az ablak mellett volt az íróasztala, amin volt egy digitális óra és egy laptop, ami fel volt hajtva. A fénye bevilágította a kis szobát, ami gondolom Ábelé. A nagy francia ágy, miatt kevés hely van a szobában. Van még egy szekrénye is, amiből szinte kifolytak a ruhák. Mondjuk az enyém is így néz ki otthon. OTTHON. Haza kell mennem!

-Ábel. Jó reggelt. Nyúltam a vállához és egy kicsit megböktem.

-Mh...mhh? Mi a baj? Kérdezte rögtön ijedve.

-Semmi, de van egy nagyon jó hírem. Mondtam nagyon boldogan. Ugyan is Eiji-San elmondta, hogyan tudjuk legyőzni azokat. Bár így belegondolva lehet, nem a leghitelesebb az öregember. Végül is az álmomban láttam.

-Mi az a jó hír?

-Várj elsőnek én akarok kérdéseket. Hogyan került rám ez a póló, és mit keresek itt. Mi történt Emmával? Kérdeztem tőle hallkan, mintha valaki meghallaná az üres szobában.

-A kocsiban tegnap este teljesen kiakadtál és órákon keresztül néztél csak magad elé és sírtál. Aztán mielőtt elhoztalak volna hozzánk kidőltél. Nem akartalak felkelteni, ezért felhoztalak a szobámba.

Gondoltam, hogy abban a ruhában,
amiben voltál egész nap nem szeretnél aludni. Ráadásul össze könnyezted az egészet, ezért levettem rólad és rád adtam az én pólómat. Remélem nem baj. Mondta kicsit szégyellve magát. Emmát pedig Robival elintéztük.

-Köszi, hogy ennyit törődtél velem, de igazán nem kellett volna átöltöztetni. Az a ruha is jó lett volna. Mondtam kicsit ironikus hangon.

-Engem nem zavart. Őszintén mondom. Élveztem a látványt.

-Na jó, ez eddig volt romantikus. Kösz. De ugye tudod, hogy nem csak te fogsz látni engem így. Kvittek leszünk előbb vagy utóbb. A tekintetemmel végig néztem rajta.

-Mit csináltatok Emmával?

-Biztos akarod tudni? Mert, ha véletlen lebukunk és nem tudsz semmit nem tudsz majd miről hazudni, mivel nem fogsz tudni semmit.

-Úgy tüntettétek el, hogy lebukhattok? Még is ezt, hogy csináltátok. Ekkora balfaszok tényleg nem lehettek.

-Mondja az, aki kidőlt, attól, hogy meglátott egy hullát. Bagoly mondja verébnek.

-Na, de mit csináltatok vele?

-Jeffrey Dahmeresen feldaraboltuk és a csontjait elégettük. De ne aggódj, a belső szerveiből nem ettünk és nem is izgultunk fel rá. A csonthamvait pedig beleszórtuk a Dunába. Onnan pedig már soha többet nem fog előkerülni. Mondta büszkén és még ki is húzta magát hozzá.

-Jó, Szuper. Ügyesek vagytok. Most pedig ideje felöltözni. Már keltem fel az ágyból, amikor megragadta a kezemet és visszahúzott az ágyba.

-Nem mondtad el azt a dolgot.

-Milyen dolgot? Jaa, tudom. Figyelj. Tudom, hogy kell legyőzni az arcnélkülieket.

-Micsoda? Honnan?

-A mágus mondta el. Az álmomban találkoztam vele. Bár nagyon valóságosnak tűnt az egész, mintha tényleg ott lettem volna. Egy tengerparton álltam és megjelent egy pálmafa mögűl. Eiji-San nak hívják és összekevert a régi szeretőjével Klárával. Tudod azzal a nővel, akiről tanultunk törin.

-Igen, az őrült. Na mondd már, hogy lehet legyőzni őket?

-Metál zenével.

Ő is ugyan olyan értetlen fejet vágott, mint én, amikor meghallottam ezt a dolgot.

-Metál zenével? Hogyan?

-Mivel nincsen arcuk, ezért a fejük tetején hallanak. Furcsák.

-Pontosan és allergiások a metál zenére így meghalnak tőle. Szóval így kell legyőzni őket. Csak sok metál zenét kell gyűjteni és vége lesz. Nem lesznek soha többen. Most viszont engedj. Haza kell mennem!

-Jó, de várj. Azt mondtad, hogy kvittek leszünk. De azt elfelejtetted, hogy te már láttál meztelenül. Én viszont csak melltartóban és bugyiban. Szóval még így is te tartozol nekem.
Basszus.

-Így jártál. Majd kiléptem az ajtón.