20:15

1 0 0
                                    

20:15

Rénszarvas daráló extrém trash metál hallgatás közben, amiket én választottam, gondolkoztunk.

-Szerintem a versből ezek a részletek. Azt üzenhetik, hogy nekem végem. Mondtam nem is kicsit megijedve. Ez nem lehet igaz, hogy a halálomat az arcnélküliek undorító serege által lelem. Nem ez nem lehet igaz.

, nemsokára már
megnyugszol te is.
és a
nemsokára
pihensz te is.”

Arra akarnak ezek utalni, hogy meg fogsz halni. De én ezt nem fogom hagyni. Mondta rám nézve Ábel.

-Na szuper ezt megfejtettük, most jöhet az, amit én akartam?

-Attól függ, hogy mit terveztél…

-Jó, hogy kérdezed. Felállt a földről és kiment a szobából. Nem értettem a hirtelen elindulását. Kíváncsian vártam, hogy mit fog visszahozni. Úgy egy perc sem telt el, amikor visszatért és egy monopolyt tartott a kezében.

-Oh, hogy monopolyzni szerettél volna ennyire.

-Persze. Otthon sosem játszik velem senki. Gondoltam te fogsz velem.

-Azt hittem valami mást akarsz csinálni, de megnyugodtam, hogy csak társasjátékozni szeretnél.

-Mégis mit…Ohh. És még azt mondják, hogy a srácok, milyen perverzek…. akkor a csajok?

-Jóóó naaa. Kezdjük inkább a játékot.
Sokáig játszottunk más végül hagytam nyerni. Gondoltam leszek olyan kedves, hogy megengedem neki, hogy megverjen egy játékban hisz sokat segített. Ha nem is tettekben, de nagyon jó lelki támaszom.

Ő elment zuhanyozni, én addig anyáékkal beszéltem.

-Sziasztok. Milyen napotok volt az utolsó beszélgetésünk óta?

-Ne is mondd Emese! Idegesek vagyunk, mindannyian. Utána néztünk, annak, amit mondtál és igazad volt. Ilyen nagyon dark oldalakon írnak az arcnélküliekről. És rajzokat is csatoltak hozzá. Szörnyű. Átküldjük neked azt az oldalt, ahonnan néztük az infókat. Nagyon sajnáljuk, hogy nem hittünk neked délelőtt.

-És holnap hazajöttök?

-IGEN, minden féle képpen. Nem hagyunk még több időt otthon egyedül. Vagyis a gyerekkel. Hogy is hívják?

-Ábel. Úgy hívják a srácot. Tényleg. Apa sikerült megtudnod róla dolgokat?

-Igen, de bevallom őszintén, hogy nehéz dolgunk volt. Mivel nem mondtad meg a vezeték nevét így nehezen tudtam meg, hogy ki is az az Ábel...

-Hú, de izgalmas. Ügyes vagy apa!

-Úgy csináltam, hogy... bár senki nem kérdezte, apa azért büszkén elmondta, hogyan találta meg.

-Elsőnek megnéztem facebookon, de nincsen Ábel nevű ismerősöd. Ezért gondoltuk, hogy Messengeren nem beszéltek, mert akkor ismerősnek kell lennetek. Ezért marad a Snapchat és az insta. Snapchaten nem tudom megnézni, hogy kikkel Sztríkolsz vagy stekolsz vagy hogy is hívják.

-Streak. Segítettem ki apát.

-Igen! Az-az!! Szóval maradt az insta. Anyád megnézte a profilodat és Ábel után kerestünk. Találtunk egy Kiss Ábel nevű fickót, akit te is követtél. Ebből gondoltuk, hogy ő az. Bár képet nem mutattál róla így még nehezebb volt megtalálni. Aztán megnéztem facebookon és a tanulmányokhoz az iskolád neve volt írva, így bingó. Megtaláltuk. Megtudtuk róla, hogy raszta, van egy bátya. Négy várossal odébb lakik. Szereti a kajakot és GYM-be jár. Elég merész képeket posztol instára. Ja és anyád véletlenül lájkolt egy képet. Szóval ezért bocsi.

-Azta, ez aztán alapos lenyomozás volt.

-Tényleg, most is ott van?

-Igen, éppen zuhanyozik.  Ahogy ezt kimondtam bejött a szobába egy törölközőben és közben fogat mosott.

-Bocsi, csak a telefonomért jöttem. Motyogta hallkan. Felvette az ágyról és kiment.

-JÓ, de ne legyen semmi. Nem akarok nagyszülő lenni még.

-Könyörgőm hagyatok ezzel! Figyeljetek, mennem kell. Holnap hosszú nap lesz érzem előre. Ti is aludjatok, mert holnap sokat kell utazni majd.

-Jó, akkor mi is megyünk. Jóéjt Szívem. Mondta anya kedves hangján.
Mikor letettem a telefont Ábel, már felöltözve jött be a szobába és ült le velem szemben az ágyra.

-Figyi, Kovácsné, az anyukád?

-JA, Igen. Mondta is, hogy belájkolta az egyik képedet. Elmagyarázták, hogy valahogy rányomtak a szívecskére, de nem tudták már visszavonni. Nem is értettem hogyan. Haha. Én nagyon álmos vagyok. Lefekszem aludni. Holnap nagyon hosszú és fárasztó napunk lesz érzem. Mind a terv kieszelésével, mind a szülőkkel...

-Ne is mondd. Izgulok. Vajon mit szólnak hozzám a szüleid. Itt alszol egy sráccal, akit csak néhány napja ismersz.

-Fura egy helyzet, annyi szent.

-Igen.

Mind a ketten lefeküdtük két külön ágyba és próbáltunk aludni. Megfogtuk egymás kezét. Nekem egyből sikerült elaludnom. Őt nem tudom, hisz én már aludtam.

Igen (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora