Igen (Befejezett)

2.rész

Bementem a kapunk, köszöntem a portásoknak és felsétáltam a második emeletre. Nem szeretek a második emeleten lenni. Vagyis hát vannak előnyei és hátránya is. Mondjuk előnye az, hogy nem fagysz meg télen benne, hátrány az, hogy nyáron pedig meg sülsz. Igazából mi még így is jól jártunk, mert van klíma a termünkben. Így élvezhetjük a hűvösét a nagy nyári melegben.
Benyitottam a terembe és már ott volt az osztályfőnököm és az egész osztály is.

-jó reggelt. Köszöntem mindenkinek.

-Jó reggelt, Emese. Kérlek ne vedd le a kabátodat, mert tűzriadóval kezdünk. Mondta a drága osztályfőnököm. Őt nagyon szeretem, egy csodálatos nő. Nagyon aranyos.
Ahogy kimondta, hogy ne öltözzek le megszólalt a félelmet keltő sziréna hangja. Az ajándék maradványokat letettem az asztalomra meg a vászon tatyómat is és kettes sorba rendeződve elindultunk az udvarra. Beálltam a legjobb barátnőm mellé és a csapatunk többi tagja mögé.

-Sziasztok srácok, hajoltam oda hozzájuk.
Indultunk lefelé a lépcsőn és elkezdtem mesélni a ma reggel történteket.

-Képzeljétek el, ma apa kirakott a buszmegállóban és vissza sétáltam a zebrához, amikor valaki kilökött az útra.

-Hogy micsodaaa kérdezték egyszerre, ugye nem lett bajod?

-Nem, mert valaki hirtelen még mielőtt elütöttek volna elrántott az útról.

-És ki volt az? Kérdezte Csani.

-Nem tudom, mire észbekaptam eltűnt. Aztán Emma volt mögöttem.

-Ugye nem ő mentett meg?

-Juj, de hogy is. Az egy undorító ember, szerintem pont, hogy ő lökött ki az útra. Olyan gyorsan mögöttem volt.
Leértünk a másodikról és a hidegben kint álldogáltunk, amíg az összes osztály ki nem ért. A többiek beszélgettek egymással én pedig nézelődtem az udvaron. Jobb oldalt nekünk álltak a 12 a- sok, még sok évvel ezelőtt úgy hozta össze nekik a sors, hogy a 28 fős osztályból csak 5 fiú van. Balról pedig a 10 c. Nem vártam meg amíg Emma kiszúr a tömegből, és újra elkezdjünk veszekedni. Bár az biztos, hogy nem hagynám maga, ezért tovább néztem az embereken, amikor megakadt a szemem egy kívülálló emberen. Fekete kapucnis pulcsiban volt, a kapucni a fején, de barna hosszú haja látszódott ki alóla. Úgy vállig érő haja van. Magas 1,90 körül lehet, majdnem akkor volt, mint a kapufa. Nagy és izmos termete volt és kesztyűben és bakancsban állt a Duna felöli oldalon. Tél van nagyon hideg, de ő csak egy száll pulcsiban áll a Duna oldalán, ahol mindig fúj a szél. Engem nézett én pedig őt, de egyszerűen nem tudtam ki lehet és mit keres az iskola területén.

-Emese, HAHHÓÓÓ, elindultunk. Gyere már, mit nézel annyira? szólt Virág. Mire visszanéztem eltűnt.

-Bocs, csak azt hittem, hogy áll ott valaki.

-Fura vagy, mondta nevetve én pedig csípőből rávágtam, hogy tudom.
Visszamentünk az iskolába és az aulában nagy volt a mozgás, mivel 1 óránk van arra, hogy feldíszítsük a tornatermet az adventi vásárra. Az osztályban Tamara néni, már mondta, hogy hova kell vinni az asztalokat. Mi Virággal megpróbáltunk megemelni egy asztalt, de olyan nehéz volt, hogy az ajtóig sem tudtuk elvinni. De a fiúk nem tétlenkedtek nagyon. Egy kézzel megemelték az asztalokat és levitték a másodikról azokat. Az ajándék maradványomat áttetem a polcomra. Mivel az én padomat is leszállították a tornaterembe. A tornateremben le érve ott volt az egész iskola az összes tanárral együtt. Az ajtótól jobbra a terem legvégében ott állt a színpad, ahonnan szóltak a karácsonyi zenék. Előtte és az egész teremben körben standok álltak és mindenki árulta az osztályára kiszabott dolgokat. Az én osztályom forrócsokit árult tejszínhabbal és cukorkával megszórva. A mellettünk álló négy stand pedig süteményeket és egyéb finomságokat. A többi osztály pedig teljesen felesleges tárgyakat árultak, amikre szinte soha semmilyen szükségünk nem lesz. Szemét az egész.