Igen (Befejezett)

13.RÉSZ: december 24.

13.RÉSZ: december 24.

Amint vége lett a harcnak visszamentünk hozzánk. Ábel már valamennyire rendbejött. De nem tudott még kiegyenesedve menni. Nem csodálom, előbb még fel volt vágva a hasa és egy arcnélküli turkált benne és még halott is volt. Egy darabig belém kapaszkodott, de sajnos nem bírtam el, túl gyenge vagyok ahhoz, hogy őt cipeljem most. Nem is éreztem jól magamat. Nagyon fájt a fejem és szédültem is.

-Emese! mi a baj?
De erre a kérdésre már nem tudtam válaszolni ugyanis elájultam. Magamhoz tértem a tengerparton, ahol most már semmi nem volt. Nem értettem, hogy mit keresek itt. Eiji-San előjött az egyik pálmafa mögűl.

-Hát te mit keresel itt? Kérdezte tőlem teljesen meglepve.

-Nem tudom, azt hittem te akartad, hogy itt legyek.

-Hmm… nem igazán.  Nem szándékoztam veled többet találkozni. Mind a ketten teljesen összevoltunk zavarodva. Ha nem te és nem is én akartam idekerülni akkor, mit keresel itt? A harcnak vége lett és sikeresen mi nyertük meg a csatát.

-Én akartam, hogy itt legyetek, mind a ketten. Jelent meg szinte a semmiből egy nő.
-Klárám? Kérdezte teljesen csodálkozva Eiji-San.
-Igen én vagyok az.
Én nem tudtam megszólalni. Teljesen meg voltam döbbenve. Egy ugyan olyan kinézetű nő jelent meg, mint én csak egy kicsit idősebb változatban.

-Mit keresel itt?

-Azért jöttem Eiji, hogy elfogadjam a bocsánat kérésedet. Most már tudom, hogy nem direkt csaltál meg, hanem azért, mert így tudtál megmenteni engem. Szeretném, ha újra együtt lennénk. Úgy mardos a bűntudat Eiji.  Emese, téged pedig azért kértelek ide, hogy elmondjam te az én leszármazottam vagy anyai ágon. Azért hasonlítunk ennyire. És én egy boszorkány vagyok. De mire oda került, hogy te is boszorkány legyél addigra valami megváltozott bennetek. De nem is baj. Ennek így kellett lennie. Csak köszönetet szeretnék mondani, hogy megmentetted a világot.

-Azta, erre nem számítottam. Legyetek boldogok és ha eljön az idő találkozunk.
                               …
Már az ágyamban keltem fel és elmeséltem, hogy megint találkoztam Eiji-Sannal, de most Klárával is. Teljesen úgy nézett ki a hölgy, mint én. Ezután hosszasasan beszélgettünk arról, hogy mi történt az előző két órában.