Igen (Befejezett)

12.RÉSZ: december 20.

12.RÉSZ: december 20.
A tegnapi nap viszonylag normálisan eltelt. Ábel hazament délután és ismertette a többiekkel, hogy mi a terv. Reggel magamtól keltem fel már 5 órakor. Kómásan kikeltem az ágyból. Nem tudom, hogy túl fogom-e élni ezt a napot, ezért úgy készültem el, mintha az utolsó lenne. Lezuhanyoztam és ugyan olyan színű fehérneműt vettem fel. Ha már meghalok a boncasztalon jól nézzen ki a testem addig, amíg le nem vágják rólam a ruhát. Mivel még senki nem volt fent ezért a fürdőszobában összeszedtem magamat. Teszek fel szempillaspirált is, de vízállót! Gondoltam, hogy rögzítek egy kis videót, ahol elbúcsúzom a családomtól. Barátaimtól. Letámasztottam a telefont a tükrös szekrényre és elindítottam a felvételt.
Sziasztok! Integettem bele a kamerába. Nos ez egy búcsú videónak készül. Ma 12.20.
Összecsapunk a gonosszal. Nem tudom, hogy túlélem-e ezt a napot. Ha nem szeretném ebben a videóban megköszönni mindent, amit tetettek értem és hogy az én oldalamon harcoltatok ma. Remélem senkit nem fogunk elveszíteni. És ha meg is halok ma meséljetek rólam. A hősi tettünkről. Aminek gondolom nem fog hinni senki. De ne agyjátok fel a reményt. Szeretlek titeket nagyon!
Majd küldtem sok-sok puszit a kamerának. A szemeim könnybe lábadtak. Majd az arcomon legörbült egy könnycsepp. Letöröltem arcomról, és a videót megosztottam a google fotókban. Ahol majd délután az időzítő felteszi a videót.

Kiléptem a fürdőszobából és ott állt a húgom. Pirosra sírt szemekkel és engem nézett. Gondoltam, hogy miért sír. Sőt tudtam!

-Mi a baj Bogyi? Guggoltam le elé.

-Hallottam, amit a videóban mondtál. Szerinted nem fogod túlélni? Sőt ehet, hogy sokan meg is fognak halni?

Most nagyon erősnek kell lennem. Nem sírhatok előtte. Ma NEM!

-Figyelj, igen. Benne van a pakliban, hogy valaki megsérülhet. És remélhetőleg nem hal meg ma senki. Oké?

-Én addig hol leszek? Kérdezte potyogó könnyekkel.

-Itthon maradhatsz, ha szeretnél. Nézz sorozatot és ne idegeskedj ma. De kérlek, ne gyere le a Duna-partra. Ha pedig véletlen ide is eljönnek. Bár nem hiszem. Játssz metál zenét olyan hangosan, amilyen hangosan csak tudsz és fuss el! Rendben? Bátornak kell lenned. Most nincs helye a puhánykodásnak. Vili?

-Igen. Bátor leszek!
Megöleltem és még puszit is nyomtam a homlokára bár tudom nem szereti, de ma nem ellenkezett.

-Menj és feküdj vissza aludni.

-Jó...

Elindult a szobába. Hallottam, hogy befekszik az ágyba. Nem éreztem még ekkora fájdalmat a szívemben, mint most. Nyílván nem a teljes igazságot mondtam el neki, de ha elmondom az igazat csak neki ártok vele. Szememet törölgettem, amikor megláttam anyát és apát, aki ott állt a szobájuk ajtajában és figyeltek.

-Jó reggelt kicsim. Izgulsz?

-Én nagyon, és ti? Készen álltok a sok futásra? Mert nem csak kettő hangfalat kell ma bekapcsolni, hanem legalább 12. És sok méterenként lesz elhelyezve.

-Ne aggódj miattunk kicsim. Sikerülni fog ma minden. Gyere. Készítek valami finomat. Mondta anya és elindult a konyhába.
Finom rántottát ettünk, majd mentem és felöltöztem az időjárásnak megfelelően. Felvettem egy fekete melegítő nadrágok és fekete pulcsikat és persze kabát. Szerintem futni is fogunk eleget ma. Nagyon izgulok. Nagyon nagyon. Sosem kellett még menekülnöm.  Főleg nem ilyen lények elől. De tudom, hogy ezzel az egész világot megmentjük. Bár lehet a legtöbb ember nem is tud róla, hogy ilyen megtörtént. Meg kíváncsi vagyok, hogy a vámpírok és a többi lény hogyan néz ki, mert még nem volt alkalmam találkozni.