Igen (Befejezett)

...

Sikerült megfogalmazni a verset, és levittük a partra. Közben apáék sikeresen hazaértek.

-Készen állsz a találkozásra? Kérdeztem kicsit izgulva.

-Igen. húzta ki magát.
Amíg meg nem érkezett a család többi tagja, addig szépen felöltözött. Vagyis egy sima farmerben és egy fekete pólóban állt az ablakban és figyelte, ahogy apa beparkol a szürke kocsinkkal.

-Jönnek fel! Szólt ki a szobából.

-Gyere ide az ajtóba és mosolyogjunk, mint a jómadarak.
Végre felértek a második emeletre.

-AHA. Mondta apa, aki akkor nagyon megjátszotta magát.

-Ezek szerint te vagy a farkasember!

-Igen uram, Kiss Ábel vagyok. Nyújtotta a kezét apának, aki egy darabig a szemébe nézett, majd miután teljesen felmérte, majd kezet nyújtott ő is. Láttam Ábelen, hogy nagyon izgult pedig mondta, hogy nem fog. Nem tudtam hova tenni ezt az uramozást. De apát sem értettem, hogy miért is hallgat rá...

-Én Kovács úr vagyok.

-Jaj, Drágám ne legyél ennyire szigorú vele. Olyan aranyosan néz ki.

-Szia én Anna vagyok, mutatkozott be anya.
Bogyi, pedig csak integetett anyaáek mögül.

-Szia. Integetett neki.

-Nos. Ábel.  Miért is vagy még itt?
Erre a kérdésre köpni nyelni nem tudott.

-Apa! Ne legyél ilyen bunkó. Amúgy meg. Meg van a terv az arcnélküliekkel szemben. Nektek is segítenetek kell!

Jó majd elmondjátok, a tervet ebéd közben, ugye te is maradsz?

Kérdezte anya Ábeltől, aki hirtelen nem is tudta, hogy mit mondjon. Előbb rám nézett oldalra. Én nagyon bólogattam, hogy maradjon, de apa a túloldalon nagyon rázta a fejét.

-Persze, miért ne. Adta meg magát végül.

-Gyere, menjünk be a szobába.
Fogtam meg a kezét és húztam magam után.

-NEM NEM NEM! A fiatal ember velem jön a szobába beszélgetni. Jelentette ki apa és a szobájukba mutatott.

-Apa, erre semmi szükség! Néztem anyára közben elég segítség kérően.

-Bocsi, de én is megyek. Addig rendeljetek a húgoddal valamit.

-Akkor én is megyek. Kíváncsi vagyok, hogy mit akartok kérdezni. 

-Emese, nem baj. Uram, menjünk beszélgetni. Aztán elindult a szobába. Apa ment utána végül anya zárta a sort. Bezárták az ajtót én pedig kíváncsian vártam, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége.

-Gyere, Bogyi. Döntsük, el, hogy mit akar a család enni. Te mit szeretnél enni?

-Pizzát. Legyen egy kukoricás brokkolis, egy húsimádó meg egy olyan, amit a fiúd szeretne.

-Hé, ő nem a fiúm…még…

-Uhhum.Persze. Forgatta közben a szemét.

-Na és milyen volt mamánál?

-Hiányoltak téged, de mivel suli volt még ezért megértették, hogy nem jöhetsz. Igazából gyorsan eltelt ez a néhány nap. Meg, amikor elmondtad, hogy vannak vérfarkasok anyáék nagyon viccesen viselkedtek.

-Hogy-hogy? Vagyis mit csináltak?

-Megkerestek mindent a vérfarkasokról meg az arcnélkülieket. Félnek, de nem mutatják ki. Meg a sráccal való beszélgetést, egész úton terveztek. Ilyen jó zsaru meg rossz zsaru szerepben. Egyértelműen apa a rossz zsaru anya meg a jó.

-Komolyan mondom, nem normálisak.

-Viccesek és sokat röhögtem az úton hazáig.

-Elhiszem. Akkor rendelek pizzát.