Igen (Befejezett)

11.rész

-EIJIII-SAAN. Csak egyszerűen nem tudott volna elköszönni tőlem?

Keltem fel idegesen az ágyamban. A sötét szobában csönd volt egészen addig, amíg fel nem keltem ordítva. Kedves Eiji-San ugyan is szó szerint belelökött a tengerbe. Félelmetes volt. Mintha megfulladtam volna, de mégsem.

-Mi-mi a baj Emese? Kérdezte nagyon álmos hangon Ábel mellettem.

-Megint találkoztam Eiji-Sannal. Azt mondta, hogy el kell esnem ahhoz, hogy megtudjam hogyan kell az arcnélkülieket legyőzni. Meg azt is mondta, hogy fogunk ma kapni megint egy üzenetet tőlük.

-Ezeket is Eiji-San mondta?

-Igen. És az üzenetben fogják leírni, hogy mikor és hol lesz az összeütközés.
Amint ezt kimondtam kopogtak a bejárati ajtón. Ábellel egyszerre néztünk oda majd egymásra. Hirtelen megfogtam a telefonomat és egy Slipknot számra nyomtam. Lassan oda mentünk az ajtóhoz. Ábel kieresztette a karmait és mutatta, hogy nyissam ki az ajtót.

-Én? Kérdeztem suttogva, de teljes felháborodással.

-Na, gyerünk! Mondta.
Lassan elfordítottam a zárba a kulcsot és kinyitottam.

-Oh, jó reggelt Ági néni. Miben segíthetek?

-Jaj, Figyelj. Nekem dobtak be egy levelet. Az van ráírva, hogy Emese szerintem. Csak valami miatt elkenődött.

-Kérem mutassa meg a levelet, Hol van? Kérdeztem tőle feldúlva.

-Tessék. Nyújtotta át a macskakaparásos írást. Amint megláttam rajta a sárga vért, egyből felismertem. Ez arcnélküli vér. Ami ugye halálos.

-Ági néni. Hozzáért a sárga folyadékhoz szabad kézzel?

-Igen, amint felvettem belenyúltam.
Hatalmasat nyeltem és Ábelre néztem, aki ott állt a folyosón mellettem. Már a tekintetéből láttam, hogy ugyan arra gondolunk. Meg fog halni.
Visszanéztem Ági nénire. A torkához kapott és elkezdtet fuldokolni.

-Ne nenenene. Ági néni!

Az idős hölgy összeesett a folyosón és tovább fuldoklott. A kezeit a torkához kapta és próbált levegőt venni. A szemei kezdtek kidülledni a helyéről. Nagyon undorító látvány. A normális arcszíne kezdett lilává változni. A szemei kifolytak a helyéről a teste pedig elkezdett dagadni. Mint a lufi, amikor felfújják. Az ajtóban álltunk, mind a ketten és néztük a folyamatot. Nem hívhattuk a mentőket, mert úgy sem tudnak rajta segíteni. Mivel nincs erre gyógymód. Mondta Eiji-San. Ábel hirtelen behúzott az ajtón és bezárta. Hatalmas pukkanást hallottunk kintről. Nem akartam megnézni, mivel sejtettem, hogy Ági néni pukkant szét. Lassan kinyitottuk az ajtót. A látványtól hányingerem lett. Semmi nem maradt az idős nő testéből csak néhány belső szerve. A maradék vére, ami még volt a falon és az ajtókon foglalt helyet. Belei a csöveken maradtak meg. Szíve az ajtó elött volt. Amint megláttam elhánytam magamat.

-Össze kell takarítanunk még mielőtt hazajönnek a szüleid.

-Basszus. Elfelejtettem. Hány óra van egyáltalán?

Néztem meg gyorsan a telefonomat. Reggel 8 óra van. Anya már hívott egyszer hétkor. Bekapcsoltam a Wi-Fi-t és rögtön meg is kaptam anyától az üzenetet.

-Jó reggelt. Sajnos nem tudunk időben elindulni, mert a kertben belementünk egy szögbe a kocsival ezért leeresztett a kerék. Mivel még nincs nyitva autószerelő és nincs nálunk pót kerék, ezért meg kell várnunk a kilenc órát, hogy kinyissanak. Nem tudom mennyi idő lesz mire kicserélik a kereket, de sietünk amennyire csak tudunk. Legyen addig szép napod.