Igen (Befejezett)

14:00

-Szia anya, mi a helyzet? Kérdeztem tőle a telefonon keresztűl.

-Szia Drágám. Régen beszéltünk. Minden rendben van otthon? Nem unatkozol nagyon egyedül?

-Fogjuk rá, hogy minden oké van itthon. De nem vagyok egyedült. Itt van velem Ábel is.

-Miért? Kicsoda? Nem értelek.

-Figyelj, anya, amit elmondok ahhoz le kell ülnöd. Apáék ott vannak?

-Igen. Kihamgosítalak. Kezdesz nagyon megijeszteni. TERHES VAGY? Emese?

-Mi, NEM dehogy. Fúj.

-Akkor meg mi ekkora baj?

-Szia Emese. Szólt bele apa és a húgom egyszerre.

-Sziasztok. Figyeljetek, amit mondok nem lesz egyszerű feldolgozni.

-Terhes vagy? Kérdezte apa megrémülve.

-Még hányszor mondjam el, hogy NEM.

-Akkor, meg mi a baj?

-Nos. A napokban tudtam meg, hogy léteznek vérfarkasok.

-Haha, persze. Ez valami felelsz vagy mersz? Kérdezte apa.

-Nem. Ez komoly. Ábel kérte, hogy ne mondjam el, de elmondom.

-Ki az az Ábel? Miért beszélsz vele? HM??? Kérdezte, mindenki egyszerre a telefon másik oldaláról.

-Ábel egy évvel felettem jár. És az utolsó napon, megkérte, hogy találkozzunk. Azt mondta veszélyben vagyok.

-És te meg belementél a találkozásba...Gratulálok...

-Igen, és találkoztunk is. Akkor mondta el, hogy ő vérfarkas és vannak az arcnélküli szörnyek, akik engem keresnek, mert a nyár első napján születtem vérhold idején és...

-De nem csak te születtél akkor. Figyelj ez a srác csak lyukra játszik. Ne találkozz vele. Ilyen hülyeségeket, nem szedhet össze.

-De nem értitek. Ez nem az. Tegnap megtámadott egy arcnélküli. Nagyon magas volt és csontos vékony végtagjai csak úgy lógtak a teste mellett. Egy kést a hátába szúrtam, de nem halt meg. Mind ez a konyhában játszódott le. Aztán ezután Ábel családja megtámadta azokat. Ugye ők vérfarkasok és jobban tudnak harcolni és támadni is, mint én. Aztán teljesen kiütöttem magamat, összeroppantam teljesen. Ábeleknél aludtam, de nem történt SEMMI. Mind a ketten aludtunk. Két külön helyen. Én az ágyban ő pedig a székben.

Persze itt lódítottam, mert egy ágyban aludtunk, de nem történt semmi még mindig. Szegények már így is kiakadtak szerintem.

-Aztán ma jöttem haza, reggel és ma mar itt maradok. Nem tudom, hogy Ábel marad-e, de én örülnék neki, mert be kell vallanom még mindig nem érzem magam biztonságba.

-N-ne-nem tudom, hogy erre mit mondjunk. Most te be vagy drogozva, hogy ilyeneket mondasz vagy az a srác kényszerített rá?

-Nem. Mondtam teljesen kiakadva. HÁT NEM ÉRTITEK? Az igazat mondom. Emlékeztek Klárára? Aki a történelemkönyvekben is benne van.

-Az őrültre, mi köze van most ehhez?

-Ő megmondta, hogy lesznek szörnyek száz év múlva. És itt vannak!

-Nem tudom. Nem akarunk hinni neked, de mivel a gyerekünk vagy ezért hiszünk. Utána nézünk ezeknek, amiket mondtál. Az az Ábel gyerek milyen?

-Nem tudom, kedves, megértő segítőkész. És segít túlélnem ezt a helyzetet. 

-Ábel gyereket is lenyomozom, mondta apa.

-Azt szeretném mondani, hogy addig ne gyertek haza, amíg meg nem oldom a helyzetet. Hagytak itt egy levelet mi szerint karácsonyra vége lesz a harcnak. És még pedig mi fogunk nyerni.

-Nem! Hazamegyünk. Holnap indulunk!

-Hát jó. Én szóltam.
-Addig vigyázz magadra. És ne legyél terhes!

-Ahh, hagyjátok már ezt!

-Szeretünk, majd jelentkezünk.

-Jó, puszi. Sziasztok.

-Szia.