Igen (Befejezett)

...

-Anyáék, holnap hazaindulnak.
Fordultam oda Ábelhez.

-Mondtam, hogy nem kell elmondanod nekik.

-De muszáj volt. Ja és apa üzeni, hogy le fog nyomozni. HAHA. A konyha asztalon hagytak egy levelet. Eléggé macskakaparásos az egész, de így is ki lehetett olvasni, hogy mi van oda írva. Ez egy vers.

,, együtt
nyugszik a csúcsokon
a csend.
És itt a lombokon
alig leng
szellő, ha sejted is.
Az erdőn is hallgat a kis madár,
várj csak, nemsokára már
megnyugszol te is.

A szikla-tetőn
tompa csönd
Elhal remegőn
odafönt
a szél lehelete is.
Madárka se rebben a fák bogára,
várj, nemsokára
pihensz te is.”

-Ez mi?

-Ez egy vers. Ha nem tudnád. Goethe.

-Nagyon vicces vagy. De ez mit jelenthet? Mármint miért hagyták ezt itt?

-Nem tudom. De ráfogok jönni.

-Itt maradsz estére? Reméltem, hogy igent mondd. Nem akarok egyedül maradni az este. Mellékesen ki kell találnunk, hogy győzzük le azokat a szörnyetegeket. Még ma, mert karácsonyig már nincs sok időnk. Vagyis gondolom, hogy 24-ére gondoltak az arcnélküliek.

-Igen, szívesen maradok. Csak hazaszólok az ősöknek, hogy nem megyek haza.

-Szuper! Köszönöm. Az este valami tervet ki kell találnunk ellenük. Meg hogyan fogjuk ilyen mennyiségű zenét lejátszani?

-Hát, én kicsit mást terveztem estére…Mondta mosolyra húzva a száját. Szerintem tudom, mit akar, de nem lesz semmi olyan este! Ma legalábbis nem. Meg alig ismerjük egymást két napja. Érdekes, mert úgy érzem, mintha már vagy évek óta ismerném őt. Furcsa.

-Öhm, ha azt, hogy egész este gondolkodni fogunk azon, hogy mit jelent ez a vers és hogy hogy győzhetjük le ezeket, akkor nagyon szívesen.

-Igeeen…Pont ezt.

-Reméltem is.