14:00

1 0 0
                                    

14.óra
Eljött az idő. Mindenki a helyén volt. Láttam anyát és apát, ahogy a fák mögött bújnak meg. Ábel mellettem volt. A többiek pedig szétszóródva várták a szörnyeket. A szívem egyre hevesebben dobogott és nem csak attól, hogy Ábel megfogta a kezemet, hanem attól is, ahogy megláttam az első arcnélkülit a távolban. Leszállt a köd, de a hóesés abba maradt. A szél még jobban feltámadt. Ábel hirtelen megragadta a vállamat és maga felé fordított.
-Emese, eddig nem mertem neked elmondani, de nagyon tetszel nekem és szeretnem, ha ez a harc után, ha túléljük elmennénk egy rendes randira. Ez a vallomás után magához húzott és megcsókolt. Már vártam erre a pillanatra, de meg is meglepődtem. Kis ideig tartott a csók, mert az első alany megérkezett a ringbe.

Igen (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora